A burmai lány három nap múlva hazamegy, de előtte olyat látott, amit 20 éve alatt soha: havat. 
Eredetileg úgy volt, egy cigi erejéig találkozunk (éjjel négykor - vizsgaidőszak van), de ha már hó, legyen kövér és igyekeztem ezzel kapcsolatos tudásomat mindenre kiterjedően átadni neki. Átérzed a helyzet komolyságát?

Bemelegítésként kapott egy hógolyót az arcába. Aztán egy kiadós hógolyócsata után lazításként beledobtam a hóba, megmutattam hogy kell hóangyalt csinálni, ettünk havat, kifeküdtem a nevét hóban (értsd: életnagyságú betűket kreáltam), mini-hóembert építettünk. 

Helyi lakos haverom épp arra járt (mondom, vizsgaidőszak) és lefitymálóan nézte, ahogy mi visszavedlettünk ötévesbe. 
Ez, hó? Nem nevezem ezt addig hónak, amíg nincs egy méter magas. - mondta, de nekünk aztán beszélhetett. Egy burmai lány, aki soha nem evett még havat és egy magyar, aki minden évben erre vár - miénk volt az éjszaka.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.