Történt pedig otthonlétem alatt, hogy partiba mentem, kocsmázni, de kocsival. (Tapasztaltabbak felszisszennek.) Másnap jelenésem volt a nagykövetségen, meg egyébként is, nem kell minden este berúgni a jaj-de-régen-láttuk-egymást örömére, gyalogolni sem akartam, így egyetlen kólámmal felszerelkezve leültem a többiek közé. A nép már jó hangulatban volt, engem is be akartak rántani egy felesre, de én könnyű lélekkel nemet mondtam. (Hallod ezt, anyám?! Még hogy én nagyivó...)

Józanul részegek között lenni külön szociális terepmunka. Az egyik elsírja a bánatát, a másik elmélázik azon, mennyire nem részeg, a harmadik lekap mindenkit, a negyedik balhét provokál, telik az idő. De nem telt olyan gyorsan és eseménydúsan, ahogy én szerettem volna, amikor megláttam az egyik telefonját előttem. IPhone. Facebook alkalmazás. Játékok. Lesz itt izgalom!
De játékai nem voltak, csak agyatlan célbalövősek, úgyhogy az "én nem is vagyok részeg" átmeneti pajtással mellettem végigmentünk a telefon mélyebb rétegein. (Ha anyám ezt most tényleg olvassa, az szívás.) Valaki írt a telefonra, mi visszaírtunk. Becsületemre szóljon, megkérdeztem a tulajt, nem zavarja-e ez a nyitottság, de nem volt ellenére. Igaz, van a részegségnek az a foka, amikor minden jó ötletnek tűnik, na ő pont azon a szinten volt, de én jóindulatúan úgy vettem, hogy beleegyezett mindenbe. 

A haver aki írt, hamar rájött, hogy valaki mással beszél és megunta a dolgot, egy idő után meg nekünk is unalmas volt a játék és letettük a telefont.
- Na végre, lekoptatok róla - mondta Lovi Ati, a büszke tulaj. - Kinek írtatok?
- Csak annak a Májk haverodnak, de szerintem tudja, hogy nem veled beszél. Meg annak a Katának.
- Milyen Katának?
- Nem tudom, ő írta az smst - böktem az ujjammal a mellettem ülő gyerek felé. - Az volt az egyetlen női név az smsek között.
A változás Lovi Ati arcán szemet gyönyörködtető volt.
- Mit írtál neki?? - kérdezte és a hangja három oktávot ugrott felfele.
- Mondom, hogy nem én voltam. Annyi volt az sms a csajtól, hogy "Mikor jössz?" amire te visszaírtál annyit, hogy "most nem jó, majd kereslek". Gondoltuk korrigáljuk a döntésed és írtunk neki. "Most ráérek, te cicus." Ezt írtuk, nézd meg.

Lovi Ati (honnan szedte ezt a nevet...) felkapta a telefont az asztalról és végigpörgette az smseit. Tudtam, mikor ér az izgalmas részhez, mert sikolyra nyílt a szája és irgalmatlan gyorsan kijózanodott. Utána tárcsázott. Nem értem, még ha exnő is, ezt a hisztit egy sms miatt...
A vonal másik végén valaki felvette a telefont és Lovi Ati üvölteni kezdett.
- Laci! Laci! Ezek a barmok elvették a telefonomat és ANYÁDNAK megírták, hogy "most ráérek te cicus"! Anyád alszik már? Jó. Akkor húzzál fel a szobájába, vedd el a telefonját és töröld ki azt az smst, mielőtt anyád elolvassa és úgy dönt, hogy kirúg!
Egy pillanatra megállt levegőt venni és hozzám fordult.
- A főnökömnek írtatok! - Aztán válasz jöhetett a másik oldalról, mert visszatért a telefonjához. - Igen, Laci? Mondom ezek a hülyék azt írták anyádnak, hogy "ráérek te cicus"! Nem, az én telefonomról! Igen, a TE anyádnak!
Nyilvánvalóan a másik fél is ittas állapotban volt már.
- Hát hogy neki dolgozok és benne volt a száma a telefonomban, ezek a hülyék meg megtalálták! - kapcsolt még nagyobb hangerőre Ati. - Nem tudom, hogy találták meg, nem tökmindegy?! Húzzál fel anyád szobájába és töröld ki azt az smst!
Itt már a fél társaság vinnyogva röhögött, a mellettem lévő félájult gyerek is felébredt. Lovi Ati artikulálatlanul üvöltött ami még jobban megnehezítette a kommunikációt közte és feltehetően részeg Laci között.
- Nem érdekel, hogy Solymáron vagy! - üvöltötte Lovi Ati olyan hangosan, hogy a kocsma többi vendége is felfigyelt. - Ülj be akkor a kocsidba, vezess haza és töröld ki azt az smst!
Laci elvetette ezt az ötletet.
- Akkor hívd fel az öcséd, vagy a nagymamád, vagy bárkit aki otthon van, hogy menjenek fel anyádhoz és töröljék ki az smst!
Laci érezve a helyzet komolyságát, kockára tette minden megmaradt problémamegoldó képességét és felajánlotta Atinak, hogy felhívja az anyját. Atin kisebbfajta pánikroham lett úrrá.
- De ne hívd fel anyádat, te szerencsétlen! Pont ezaz, hogy ő nem olvashatja el az smst! Menjél haza, és csináljál valamit! Akkor teleportálj!

Az asztal fulladozott a röhögéstől, Ati meg tovább üvöltött a telefonba. A gyerek a másik oldalamon, Ati valami közelibb haverja odahajolt hozzám és ezt mondta:
- Ne aggódj, igazából élvezi.
Pár nappal később Lovi Ati felvett Facebookon. Azt, hogy még kezdeti unalmamban azon az estén a Facebook profiljára is írtam, már el is felejtettem. Tehát gyerekek, itt a tanulság. Ha részeg vagy, ne hagy elő az iPhone-od. Ha előhagyod az iPhone-od, tegyél rá zárat. Ha részeg vagy, előhagyod az iPhone-od és nem teszel rá zárat, viseld a következményeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.