A lány kora reggel tűnt fel a bolt előtt.
Rózsaszín pulóver volt rajta és szürke mackónadrág, szőke haja kontyba fogva. Lassan lépkedett, szinte tipegett és egyik kezével a hasát fogta. A másikban ütött-kopott fémkancsót szorongatott.
Olyan lassan jár, mint az idő - gondoltam, elnézve, ahogy közeledik az utca végéből. Aznap vásár volt, fehér sátrak szegélyezték az út két oldalát, a vásárosok csak most kezdtek kipakolni. A lány mosolyogva nézte a bódésokat, a már kintlévő vásárfia mellett ugyanolyan derűs közönnyel ment el, mint a még lezárt sátrak mellett. Az emberek nem igen foglalkoztak vele - mindenki el volt foglalva a reggeli pakolással. Páran megnézték, de ugyanúgy tova is siklott a tekintetük rögtön.
Még harmatos volt a fű, de a nap már most melegen sütött. A mindörökké hangos kabócák idejében nekikezdtek hangolni, mostanra már hangos zizegésük megszokott aláfestőzene lett. Egy pimasz mókus mogyorót dobált a kocsimra, a galambok pedig, azok a köpönyegforgató árulók, kárörvendő burukkolással élvezték a reggeli műsort. Minden állat tudta az utcában, hogy a mókus a blokk királya, elkaphatatlan és kimondottan szemtelen.
A lány odaért az üzletem elé és az ajtót nézte.
- Elnézést, azt hittem, esetleg már nyitva van, de látom, vasárnap délben nyit. - Azzal már tipegett is a lépcső felé. Nehézkesen járt, én meg amúgy is korábban akartam nyitni a vásár miatt, visszahívtam hát.
- Fáj valamije? - kérdeztem, elnézve ahogy a gyomrát markolja.
- Egy kis gyomoridegesség, nem fontos. Van valami nyugtató teája, menta esetleg? - A hangja nem volt se halk, se hangos, tisztán és nyugodtan beszélt, bár erős akcentussal.
A tornácon ültettem le és besiettem a konyhába. Teát kevertem neki, mentából az idegességre és kamillából a fájdalomra. A lány nyugodtan nézte a vásárosokat és a házakat az utcában. A galambok megunták az ingyenműsort és elrepültek.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte a lány, kancsóját az asztalra rakta. Ültében is fogta a hasát.
- Ne foglalkozz vele, szívem. A vendégem vagy.
Biccentett egy aprót és annyit mondott:
- Nagyra értékelem.
Fél óráig pakoltam még, mire mindent helyre raktam, az asztalokat, a székeket, szórólapokat. Az asztalra fehér abroszt tettem, pár széket pedig beállítottam a kertbe, a lila akác alá. Izgága verebek fürödtek a madáritatóban. A lány egyszer odajött segíteni, de viszaküldtem a tornácra, utána csak ott ücsörgött. Derűs arcán néha átsuhant valami, ilyenkor még jobban megszorította a hasát és kortyolt egyet a teából.
Amikor végzett, odajött megköszönni a teát még egyszer.
- Várj itt - mondtam, és besiettem pár kártyáért az üzletbe. - Itt ez a négy, nem, öt kártya, a vendégem vagy mindegyikkel egy teára. Remélem, tudtam segíteni.
A lány megint biccentett és megköszönte a kedvességemet, majd elindult vissza, amerről jött, fém kannája ott lifegett a kezében. Lassan tipegett, de mégis, amikor megint felnéztem, már nem volt sehol.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Filthfan 2010.08.19. 17:06:50
Hadnagy Anna 2010.08.23. 06:49:00
Forrest123 2010.08.30. 20:36:38
Ne haragudj, hogy zargatlak, de nagyon szeretnék megkérdezni Tőled pár dolgot az amerikai tanulással kapcsolatban, ha megengeded. Én is szeretnék valahogy kijutni, de nincsen ismerősöm, akitől érdekődhetnék. Viszont véletlenül ráleltem a blogodra... Remélem, nem gond, nagyon megköszönném, ha esetleg tudnál segíteni pár információval!
Köszönöm és a legjobbakat!
Forrest123 2010.08.30. 20:41:21
Ne haragudj, hogy zargatlak, de nagyon szeretnék pár dolgot megkérdezni az amerikai tanulással kapcsolatban, ha megengeded. Én is szeretnék valahogyan kijutni, de nemnagyon tudok ismerőstől tájékozódni. Viszont ráleltem a blogodra...
Nagyon megköszönném, ha tudnál esetleg némi információt mondani arról, hogy Te hogyan jutottál ki, hogyan tudod magadat fenntartani stb. azért, hogy lássam, hogy egyáltalán van-e rá esély arra, hogy én is kikerüljek.
Köszönöm és a legjobbakat!
Utolsó kommentek