Azt szeretem Nazarethben, hogy - hozzám hasonlóan - nyitott minden kérdésre, nemre és korhatárra való tekintet nélkül.

Valamelyik szerdán Sánta Ferenc látszott a kápolnában, a főiskola meghívásában (cigányzene, egyenesen Magyarországról). Meghívtam Natasát, az orosz lányt, meg valami magyar fiú, Tivadar is eljött, neki meg már régen beígértem, hogy elmegyünk valahova, mert hiányolja az szép magyar nyelvet. Én is, érthető ez. 
A koncert fantasztikus volt, de nem erről akarok én most beszélni itten, hanem Tivadarról. Félidőben, mikor mindenki kirajzott a folyosókra, Tivadar rábökött egy faliújságra:
- Ez mi?
- Faliújságnak tűnik elsőre, talán ha pontosítanál.
- Ez a plakát, ez itt.
Volt ott vagy száz plakát mindenfajta beszélgetésekről, összejövetelekről, rendezvényekről, elsőre nem is értettem, min van fennakadva. Tivadar ujja a "Transzszexuális beszélgetés" című nagyobb volumenű happeningre mutatott. 

Nazarethnek elég erős Meleg, Biszex és Transszexuális klubja van, egyszer elmentem az egyikre találkozóra elkísérni a biszex panamai fiút, és szerintem ez a legnagyobb klub a kampuszon. A legtöbb klub olyan 20 tagot számlál, ennek volt vagy 100, de talán több is. Amikor körülnéztem, nyilván sok arc láttán tört rám az "aha!" érzés, mert a legtöbb pasinak már az öltözködésén látszik, hogy meleg: egyszerűen jobb ízlésük van. Szóval élik az életüket, ha rákérdezel, akkor megítélésüknek megfelelően vállalják magukat, de nem kihívóak, élik az átlagos életüket. Nincs is baja senkinek, Nazareth nagyon toleráns. A legtöbb nem-meleg úgy van vele, mint én: irreleváns. Ha a barátom vagy, akkor nem azért leszel, mert meleg vagy nem meleg vagy, hanem mert megvan benned, ami egy barátban van. Ha nem vagy a barátom, akkor meg nem vagy a barátom, ez ilyen egyszerű.
A "Transszexuális beszélgetés" (transszexuális: ellenkező neművé átoperált személy) azért tetszett nagyon, mert a plakát szerint az előzőleg beküldött kérdésekre maguk a transszexuális tanulók fognak válaszolni, és szerintem ez jó ötlet a két oldal (melegek és nem-melegek) közelítésére. Ahhoz is nagy bátorság kell, hogy kiállj a tömeg elé és azt mondd, "igen, én transszexuális vagyok," és ahhoz is, hogy valaki azt gondolja, "nem bírom a transszexuálisokat, de fogalmam sincs, kik ők. Megyek, megkérdezem." Számomra tetszetős kezdeményezés, na.

- Egy beszélgetés, a transszexuálisokról azt hiszem, holnap lesz. Jó ötlet, nem? - válaszoltam Tivadarnak.
- Szerintem inkább gusztustalan.
Kinyílt a bicska a zsebemben. 
- De miért is? (Anyám kérdezi ezt állandóan így, de miért is? És attól is kinyílik a bicska a zsebemben, de anyám potenciális veszekedési ellenfél, szóval vele nem kezdek.)
- Ahogy a volt osztályfőnököm mondta - folytatta Tivadarunk - régen tilos volt, most már szabad, amikor kötelezővé teszik, akkor fogok elköltözni innen.
- Te Tivadar, azzal ugye tisztában vagy, hogy amikor az osztályfőnököd ezt mondta, akkor a - felteszem harmincfős - osztályodból egy vagy két tanuló meleg volt? Szerinted ez nekik hogy hangzott? 

Tivadar továbbá azt is kifejtette, hogy nem bírja az amerikai lányokat. 
- Próbálkoztam velük, de túlságosan más az értékrendjük. Sipákolnak. Sört isznak. Túl sok a kulturális különbség, nem lehet az amerikaiakkal egy kapcsolatban élni.
- Hát nem tudom, Tivadar. Szerintem nem lehetetlen vegyes kapcsolatot fenttartani.
Hogy ezt miből gondolom.
- Azért - mondtam, és már nagyon le akartam pattintani - mert én már egy éve ezt csinálom, és szerintem minden csak inteligencián meg tiszteleten múlik.

Ja, várj, ezért nem megy Tivadarnak a vegyes kapcsolat.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.