1. A bank
Túlhasználtam a kártyámat. Nem tudtam, hogy van ilyen, és csak egy pár centtel, de ez elég volt ahhoz, hogy a bank rögtön rárakjon 30 dollár pótdíjat, és hetente 10 dollár további késedelmi díjat. Mivel akkoriban kaptam meg a kártyát és feltételeztem, hogy mivel nem kreditkártya, nem fogja engedni, hogy mínuszba menjek, tudtomon kívül pár hétig érleltem a késedelmi díjakat az egyenlegemen. Amikor végre - szerencsére - ránéztem a bankkivonatomra, már 70 dollár mínuszban volt.

Magyar megoldás: ezt megszívtad. fizetsz. 
Amerikai megoldás: a mongol lány bíztatására elmondtam keserű sorsom a bankki alkalmazottank, hangsúlyozva, hogy hallatlan, hogy pár cent miatt 70 dollárt fizessek és egyébként is, erről nekem semmi tudomásom nem volt. Eredmény: a késedelmi díjat semmissé tették, nekem csak az eredeti 30 dollárt kellett kifizetnem.

2. A telefontársaság
Megkaptam az új iPhonet, agyba-főbe telefonáltam Magyarországra. Kijött a számla: 1.000 dollár. Kisebb pánikroham után elhatároztam, részletifzetési lehetőséget kérek a társaságnál, majd szép lassan kiköhögöm a díjat. (De azóta figyelmesebben telefonálgatok.)

Magyar megoldás: ezt megszívtad. fizetsz. (A magyar percdíjak mellesleg alacsonyabbak.)
Amerikai megoldás: Az ügyintéző talált nekem egy nemzetközi percdíj-csomagot, amit visszamenőlegesen érvényesített a számlámon, 1000 dollárról 300 dollárra csökkentve azt. Bónusz: a kártyafüggő iPhone 300 dollárba kerül Amerikában (kb. 75.000 Ft).

3. A kábelesek
Internet kellett az új lakásba, találtam is egy hejre csomagot ingyenes routerrel, ingyenes kiszállással 35 dollár per hóért. De nem találták a címemet az adatbázisban, be kellett fáradnom személyesen az egyik irodába. Az ügyintéző megtalálta a címet, beírt a 32 dolláros csomagra, még örültem is, hogy végül olcsóbban jöttem ki egy pár dollárral.
- 80 dollár lesz a végösszeg, most kéretik fizetni - közölte a szőke fejével. Mondom, hogy ugrottunk 32 dollárról 80-ra? 
- Az a szervízköltség.
- De az szervíz ajándék volt, a telefonban mondták.
- Nem tudom, ki mondta, de a szervíz 45 dollár - mondta a szőkeség. Itt kellett volna gyanút fognom, de már akadoztam a növésben, kellett a net. Letettem a 80 dollárt és távoztam. 
Egy hét múlva kijött a szerelő, hozott netet, egy méteres kábellel. Kiderült, nem a wifi csomagot kaptam, hanem az alap internetet, így amikor fel akartam menni a netre, szó szerint a sarokban kuporogtam, egy méteres pórázon. Gyors se nagyon volt, felhívtam az ügyfélszolgálatot hát. "Esetleg frissítse a böngészőjét" tanácsukat még hidegvérrel elengedtem a fülem mellett, de amikor az ügyfélszolgálatos azt vetette fel, "talán a laptopja nem elég gyors," kijött a szemem, mint a csigának. Senki se sértegesse a Macbook Promat.
- Nem megy a net, értse már meg. Tudom, hogy a névleges 1.5 megabites sebességet soha nem fogja elérni, de hogy tizedannyival vánszorog, az pofátlanság.
- Úgy látom, magát az alapcsomagba írták be. Az Ön sebességge annak megfelelő.
Kértem hát átigazolásomat az eggyel gyorsabb csomagba. Szervízdíj megint, átiratkozás, különbözet, a számlám vészesen emelkedett, mindezt azért, mert a hülye szőke picsa nem értette, mit akarok.
Másodjára jöttek a szervizesek, másodjára bíztam Gregre a lakást, mert nekem órára kellett mennem. A számlám már olyan 150 dollár körül lebeghetett, de végre, végre lett vezetéknélküli, extra-gyors internetem. Fél órára, aztán a router tönkrement.
- Maga csak hírvivő, tudom, hogy nem szabadna magára zúdítanom a mérgem és higgye el, erősen tartom magam - mondtam erőltetett hangon a telefonba. Az ügyfélszolgálatos a másik oldalalt rendes arc volt. Sajnálja, ami történt, ki tud küldeni valakit HOLNAP, aki kicseréli a routert.
- Holnap egyetemen vagyok, mellesleg a szerelők most mentek el fél órája. Nem tud valakit kiküldeni MOST?
Nem, de ha holnap sem jó, akkor a legközelebbi időpont szombat.
- Idefigyeljen. Gondolom látja az adatlapomon, hogy már így is sokszor és sok szervizesüket fogadtam, mert valaki az elején nem volt képes felfogni, amit mondok. Nem tudom, az akcentusom miatt van-e ez, de ez esetben nagyon sajnálatos, mert mindenki más ebben az országban megért, csak a Time Warnerrel, magukkal volt problémám, és emiatt kemény 100 dollárokat kell fizetnem. Két hétig vártam a netre a maguk hibájából, jöjjenek ki azonnal és legyen ennek itt vége.
Az ügyfélszolgálatos kezdett ideges lenni és bekeményített. Nem az ő hibája - gondoltam és megadtam magam. Greg harmadszorra is jöhet vigyázni a lakásra, milyen szerencse, hogy nincs órája pénteken.
- Köszönöm a segítségét - mondtam rezignáltan - már csak egy kérdés. Van-e valami csatorna, mondjuk egy virtuális panaszkönyv, ahol a benyomásaim a Time Warnerről kommunikálhatom, mert lenne mit elmondanom bőven.
Az ügyfélszolgálatos azt a számot ajánlotta, amit legutoljára tárcsáztam.
- Minden tiszteletemmel - mondtam - az a szám, amit mondd, az ügyfélszolgálatra vezet, ez pedig azt jelentené, hogy sajnálatosan magával kell üvöltöznöm, most és itt, mert remélem nem várja el, hogy csak ezért újratárcsázzam a számot. Ugyanakkor en mindkettőnk számára kínos lenne, hiszen maga egy ügyfélszolgálatos, semmiképp nem tehető felelőssé a Time Warner inkompetens hozzáállásáért. Felettébb szomorú lennék, ha valóban magához kéne címeznem a véleményemet.

Magyar megoldás: évekig veszekszel a UPC-vel.
Amerikai megoldás: az ügyfékszolgálatos jóérzése, meg a rábeszélőkészségem 50 dollár kedvezményt eredményezett a számlámról. Amikor megvoltunk, a pasas még felajánlotta, hogy bekapcsol a főnöke hangpostafiókjára, tomboljam ki magam ott. 
- Nem szükséges. - mondtam sunyi mosollyal az arcomon. - Érdekes módon minden haragom elszállt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.