Anyám tanácsára Kossuth Rádiót hallgatok az utóbbi időben online, csak amíg anyám azt mondta, hogy a híreket és politikai elemzéseket hallgassam, addig én inkább magyar idő szerint fél nyolckor hangolok az http://www.mr1-kossuth.hu-ra. Mint sok más gyerek (és mosogatás közben anyukák) én is édesdeden meghallgattam az estimesét aztán - délután kettő lévén - úgy döntöttem, felkelek az ágyból és csinálok valami hasznosabbat. A következő műsorok, mint Híradó, 168 óra, Politikai elemzés nem igazán mozgatott meg.

Volt elég dolgom anélkül is. Múlt félév végén a burmai lány ugyan hazament, de mindenki más maradt, mongol, lao, indonéz mellé még beköltözött egy maláj, egy haiti, egy japán diák, még egy francia (azokból mindig túl sok van pedig), olaszok mentek és jöttek és persze ott van az örök nepáli fiú és a vietnámi lány, akik nem rövidtávú cserediákok.

Megéri felépíteni barátságokat, ha távkapcsolat lesz belőlük egyszer? Abba pedig már belegondolni sem nagyon akarok, milyen lesz az amerikai lánynak, aki az egyik francia pasival jött össze múlt félévben, vagy hogy milyen lesz az indonéz lánynak újra felvennie a fátylat ha egyszer hazament. Nem a fátyol lenne a baj, hanem a szabadság és elismerés, amit itt kapott és amit nélkülözni fog Indonéziában. Persze, neki ott van Óceánia a maga korallzátonyaival. Milyen lesz a mongol vagy a lao lánynak hazamennie egy kapcsolatba, ami kiürült azalatt a 10 hónap alatt, amíg külföldön voltak? Újraépíteni egy életet, és hozzászokni, hogy nincs már körülöttük az az óvó, megbízható, de mindenek fölött változatos közösség, amiben éltek majdnem egy évig.

"Most egy kicsit nekem is elszorult a torkom," - mondja Eszenyi Enikő hangján a laptop miközben én meredtem a plafonra - "mert ők most itten búcsúzkodnak. És a búcsú sokszor hosszú időre szól."
Ki más mondhatja el magáról, hogy minden héten partizik az olaszokkal, hogy együtt fognak előadni zongorára a koreaival, hogy a laoszi barátjával járt kondizni, a nepáli haverja dobja el ide-oda és a mongol legjobb barátnőjével eszik csípős levest éjszaka becsiccsentve?

Nincs még egy ilyen szerencsés flótás. És pár nap múlva már én sem leszek az.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.