De nem Amerikában!

Címkék: házimunka

2010.06.02. 02:42

Hazafelé gyalogoltunk szokásos szombati esti kocsmatúránkból. Ilyenkor a többiek nekikezdenek inni este hétkor, hogy tizenegyre már széles jókedvük kerekedjen és valaki kocsijában elindulunk bele a nagy éjszakába, pontosabban a Monroe sugárúton fekvő kocsmák egyikébe. Oxford, A Mérges Kacsához, Lóhere - csupa magát írnek kiadó kocsma fekszik egymás mellett, amerikai söröket árulva. Ezek a kocsmák diákokra vannak szabva, a legtöbb nem személyi, hanem pofa alapján szelektál, ha hejre leányzó vagy, esetleg ismered a csapost, bemehetsz akkor is, ha nyilvánvalóan másvalaki mosolyog a 35 dollárért nyomtatott, hamis személyidről.

És a sör kancsója öt dollár, másfél literes kancsót raknak eléd ezért az összegért, színültig töltve sörrel, meg poharat, amennyit akarsz. És a zene mindig jó, a hangulat mindig tetőponton, mert a barátok ott vannak veled, egyébként is, ki kell engedni a gőzt a sok meccs után, legalább péntek-szombat este. Aztán lassan elcsendesedik a kocsma, az utolsó, poharába elkeseredetten kapaszkodó iszákos bajtársat is kiebrudalják, de ilyenkorra az, akinek a kocsijában érkeztünk, már nincs sehol (megelégelte, hogy nem ihat és hazament), így következhet az este elengedhetetlen részét képező részeg-séta. 

Elegem van ebből - mondta Scott valamelyik nap a TV előtt ülve - gyalogolni haza, minden este party után, nem mehet ez így tovább!
Szerintem nem volt vészes, még a legmesszebbi kocsmától is három cigi volt az út (20 perc), ami nekem a rövid-kategóriába tartozik. De úgy tűnt, a fiúk elégnek találták azt a testmozgást, amit a pályán töltenek és szót tett követett. Új ház után néztek.
Az új lakás négy sarokkal és egy felüljáróval közelebb volt a kocsmákhoz, a híres Rookies pizzériától egy utcányira. Rookies pizzája volt a legjobb akkor is, ha nem részeg-kajának használod, de a pizzéria bátorkodott kihasználni, hogy a kocsmák kettőkor zárnak és egyedüliként a környéken hajnali négyig volt nyitva. Az a tény, hogy amennyivel közelebb volt az új ház a kocsmákhoz, annyival volt messzebb az egyetemtől, senkit nem izgatott különösebben. 

Az igazat megvallva, boldog is voltam, hogy otthagyjuk a régi házat. Bár volt saját lakásom az East Enden, több éjszakát töltöttem Gregnél, mint otthon és amikor a főbérlő felhívott, hogy hamarabb jön vissza Koreából, Greg felajánlotta, költözzek hozzá a nyárra. A régi háztól a frász tört ki, elszívta minden erőmet és rémálmokat okozott, őszinte izgalommal reméltem hát, hogy az új ház jobb erőket hordoz magában.
Az új ház kedves, pirosszínű, kandallós darab volt, hatalmas, vidéki konyhával. A fiúknak tetszett, hogy van hátsó kert ahol lehet sörözni, a tágas földszint, ami ideális lesz majd a partiknak és a barátságos szomszédok, akik biztosítottak minket, hogy nem hívják ránk a rendőrséget egy-egy jobban sikerült parti esetén. Engem viszont a kockaköves padló fogott meg a kamrában, a külön öltöző a hálószobában, a hangulatos nappali vörös falakkal és sötétbarna, öntöttvas radiátorokkal, pásztorokkal és bárányokkal rajtuk. Az új ház mindenki tetszését elnyerte.

Aztán a fiúk olyan titkot fedeztek fel, ami alapjaiban rázta meg a boldogságukat és azóta is tanácstalanul ülnek otthon. A konyhában nem volt mosogatógép.
- Beoszthatnánk mindenkit napi váltásban - ajánlotta Jake, fél óra fejtörés után.
- Vagy mindenki kaphatna egy felcímkézett poharat, tányért, evőeszközt - vetette fel Scott.
- Irigyellek titeket a problémáitokért - mondtam - mi akkora nagy ügy a mosogatásban?
Azt nem is mondtam nekik, hogy Magyarországon amellett, hogy az emberek gyalogolnak, még kézzel is mosogatnak. De valahol megértettem őket. Anyám mindig mondta, hogy a nagymama, az ő nagymamája kézzel dagasztotta a kenyeret. Tudod, mikor tudnám kézzel dagasztani a kenyeret! Előbb szakadna le a kezem! Egyszer tojásfehérjét kellett felvernem, de nem volt habverő a közelben. Gondoltam hát nagyokat a nagymamára és villát ragadtam, aztán eszembe jutott, hogy van itt a házban egy lacrosse játékos aki fekve nyomja a sokat. Ördögi mosolyra húzódott a szám. Tudom, hogy a férfiak nem tudnak varrni, mert a finommotorika nem olyan fejlett, mint a nőknél (bezzeg amikor mesterlövész-puskával kell lehúzni az ellenséget XboX-on), de akinek dagadnak a mindenféle izmai, majd most megfeszíti őket és felveri nekem a tojáshabot.
Két perc után kiküldtem a konyhából és elkönyveltem magamból, hogy a nagymama is fekve kinyomta volna a sokat, ez alapján a teljesítmény alapján.
Szóval mindannyian csökevényesedünk, és egyszer mindenki értetlenül fog állni a mosogatógép hiánya felett. Vasalni már most se vasal sok ember, én mondjuk szeretek, meg is döbbentettem Greg anyját ezzel a ténnyel.
- Igen, hallottam, hogy egyesek kiteregetik a mosottat, állítólag kevésbé lesz gyűrött - mondta elgondolkodva. - De hogy vasalni?!

Szóval hagytam a pasikat törődni a csapással, amit a sors rájuk mért, és  felmentem inkább kiteregetni. Greg, megunva a szemmel láthatóan megoldhatatlan kérdést, követett. Ő néha el szokott mosogatni abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy megtagadtam a további főzést, ha nem találok otthon legalább egy, használható lábost mikor hazaérek. 
Csak egy-két nedves nadrág volt, amik nem száradtak meg a szárítóban. Gondoltam, 30 fok van odakint és 33 idebent, kirakom őket a széktámlára ahelyett, hogy lemennék a pincébe és beindítanám a szárítót csak ezért a pár ruháért.
Greg hitetlenkedve tapogatta a ruhákat és aggódó arccal megkérdezte:
- Nem viszed le őket?
- Szívem, megsülünk, olyan meleg van idebent. Pillanatok alatt száraz lesz. - Még mindig zavarodott arcát látva, poénkodni próbáltam. - Tudod, a ruhák szárító nélkül is megszáradnak.
Gregnek, hála nekem, van már valamennyi rálátása kultúrája defektjeire.
- De nem Amerikában! - mondta, majd csókot nyomva a homlokomra, leoldalgott a konyhába, hogy elmosson egy lábost mielőtt észreveszem, hogy megint az utolsó pillanatra hagyta.

A bejegyzés trackback címe:

https://levelekeszternek.blog.hu/api/trackback/id/tr222049780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Faraday 2010.06.05. 09:21:06

Tetszenek a sztorik, jó stílusod van. Ezen a legutóbbin nagyot mosolyogtam :) Örülök, hogy boldogulsz Amerikában!

Üdv: Köllő Zoltán

Hadnagy Anna 2010.06.05. 18:25:27

@Faraday: Oh, a Tanarur! Koszonom szepen!
süti beállítások módosítása