Egészen BA tanulmányaim végéig nehezen tudtam megfogalmazni, mi is az a Kommunikáció és Médiatudomány, és szerintem ezzel nem csak én voltam így. Nem azért, mert mondvacsinált szak lenne aminek nincs értelme, hanem mert amikor én bekerültem az ELTE-re, ennek a szakiránynak még nem volt létjogosultsága.
(A másik fő ok, hogy a "Mi az a kommunikáció?" kérdésre nem lehet egy mondatban válaszolni, hogy annyira szerteágazó. Kommunikáció, ja, de melyik? Személyek közti kommunikáció? Csoportos kommunikáció? Nagycsoportos kommunikáció? Vállalali kommunikáció? Tömegkommunikáció? PR? Méda? Tömegmédia? Társadalmi média? Retorika? Reklám? Még bele se lendültem. De nem ezért vagyunk most itt.)

Szóval a Kommunikációtudomány nagy hátránya, hogy ha jól csinálod a dolgod, nem tudsz megnézni egy filmet, nem tudsz meghallgatni egy számot anélkül, hogy ne "olvasnál a sorok között". Milyen üzenetet tartalmaz az anyag? Mi jön ebből át a hallgatóság számára? Milyen hatással van a társadalomra? Ezért szeretem a (szöveg nélküli!) elektronikus és a klasszikus zenét - megjelenített üzenetük nem jelent veszélyt a társadalomra, főleg mert előbbi esetben nincs is, utóbbi esetben meg nehezen értelmezhető.
Mert ami elhangzik, az létezik. Azzal, hogy "kommunikálsz" (ez alatt mindent értsünk most az egyszerűség kedvéért: beszédet, zenét, filmet, szöveg nélküli kommunikációt, testbeszédet), létrehozod, más szavakkal létjogosultságot adsz annak, amiről szó van. Példa: makacs foltok és mosószerek. Minden reklám elmondja, hogy X mosópor kiszedi a makacs foltokat, és mindenki tudja, hogy ez hírverés X mosópornak. A makacs foltokat minden mosópor valószínűleg ugyanúgy kiszedi. De tényleg vannak makacs foltok? A háziasszonyok és háziurak, képzeld, a makacs foltok előtt és után is kimosták a füvet meg a csokit. Annyi változott, hogy mostmár léteznek makacs foltok, mert valaki eleget dumált róluk.

Azért gyűltünk ma itt össze, mert megakadt a szemem valamin és gondoltam megosztom a kedves egybegyűltekkel, mielőtt mindenkinek az a tévképzete támadna, hogy minden a legnagyobb rendben van tömegkommunikáció háza táján.
Katy Perry, amennyire emlékszem, lányokkal csókolózott első debütálásakor, Magyarországon főleg Fireworks klipjéért ismerhetik, amit Budapesten forgatott. Az előbbit most nem kommentelem, utóbbi még kedves is a maga módján: tingli-tangli dallam, gyönyörű klip (éljen Pest!), a szöveg semmi veszélyt nem jelent. (Nincsenek zenei "makacs foltok".) A Teenage Dream-nél már kezdtem aggódni, mégiscsak itt romantikázik, hogy aszondja, "tegyünk meg mindent ma éjjel, nincs mit megbánni, csak a szerelem létezik". Amellett, hogy felettébb idétlenül hangzik, még felelőtlen szexre is buzdít. Emlékezzünk, a makacs foltok.
Lefordítom, ez hogy jön át egyeseknek: 
- A Katy Perry nyálas és idétlen hangja van egyébként is. - Mondhatják páran.
- A Katy Perry is milyen szépen megénekli a szerelmet. Én tudom, milyen az, amikor olyan szerelmes (kanos) vagy, hogy egy hotelben kötsz ki és csak a szerelem van ma éjjel, mindent megteszünk amit emberi fizikumunk csak enged. - Csak gumit húzzatok, könyörgöm. A Katy Perry azt már elfelejti megénekelni, de reménykedjünk, ő is húzott.
Ja, súgó: a férfi énekesek azt éneklik "jó a csöcsöd, meghúználak", a nők pedig azt, hogy "egészen beléd szerettem, megcsókollak még ma", de mindketten ugyanazt értik - a "meghúználak" ez esetben közelebb áll a valósághoz. Kivéve Madonnát, ő mindent énekel.

Figyelem, minden nő és lány, aki felháborodik, hogy a pasik azt éneklik, hogy "jó a csöcsöd, meghúználak", akiket zavar, hogy a pasik tárgynak kezelik őket a szórakozóhelyen 1-2 feles után, akik csodálkoznak a "Képviselőné Háztartásbeli Andrea" fenoménán, akik egyszer is elgondolkodtak a nő-férfi egyenlőség kérdésen. Ezt Katy Perry és társainak köszönjétek, meg a tömegmédiának, lásd kép alant.

Történt pedig, hogy a Katy Perry új számmal jött ki, E.T. a címe, ha valakinek ráncok űrlények jutnak eszébe, nem véletlen. Katy dalszövegében kifejezi elragadtatását és vonzalmát egy meg nem nevezett valaki iránt, hogy valahogy: "Csókolj meg, fertőzz meg a szerelmeddel, tölts meg mérgeddel. Mindenki azt mondja, tartsam magam távol tőled, de én érted mindent feladok!" Katy, két dolog. Egy: Egy pasiért nem adsz fel mindent, nőj már ki a teenage dream-ből. Kettő: óvszer!

Konklúziónk közelébe értünk. Először is, ha ártatlanságról énekelsz (ami alapján feltételezem Katy-t sok fiatal hölgy is hallgatja), nem pózolsz úgy, mint egy pornósztár. Láttatok már Lady Gaga-t ártatlanságról énekelni? Nem, ő összhangba hozza verbális és nem-verbális mondanivalóját.
Másodszor is, csodálkozol, hogy senki nem néz a szemedbe a szórakozóhelyen, ha a médiában a nő, mint olyan = félmeztelen, nagymellű burleszktáncos? És most nem Katy Perry-t akarom pellegérre állítani. A helyzet az, hogy mindenhonnan ez folyik. Pussycat Dolls. Beyoncé. J.Lo. Rihanna. Rihanna személy szerint úgy néz ki mostani albumain, mint akit megerőszakoltak és otthagytak a szénásban.
És itt bezárul a kör. Az átlagnő ki van akadva, hogy egyenlőség meg feminizmus, a médiából meg főképp egy kép jön át: nő=szextárgy. Hogy mi történik, amikor a kettő (medializált és való világ) találkozik, a következő videó mutatja.

A fenti videó amatőr felvételeket tartalmaz egy eldurvult parádéról New Yorkban, 2000-ből. A főleg férfiakból álló tömeg valahol elveszítette a fonalat ami a médiát és a valóságot illeti, és a hip-hop klipekben látottakat valósnak vélte. Más szóval, a "nő=szextárgy" féle makacs foltok valósággá váltak ezeknek a férfiaknak a számára és amikor a parádén résztvevő nők nem voltak hajlandók média-módra vetkőzni, a férfiak egyszerűen letépték róluk a ruhát. 
A baj az, hogy a médiában Katy Perry még könyörög is ezért.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.