Greg felpakolt és elvitt a Wegmansbe csokit venni. Az egész amiatt a házidolgozat miatt volt statisztikából, amit ma kellett beadni. Greg - amikor még nem a lacrosse foglalta le minden idejét - hasít kémiából és biológiából, de a matek nem az erőssége. Sosem értettem, ha valaki jó kémiából, akkor miért nem megy neki a matek, de persze nekem meg a matek ment és minden évben épphogy nem kapáltak el fizikából. De mégis, a kémia meg a matek...

Szóval Greg halasztotta a projektet, nekem meg pont érdekemben állt, hogy jó jegyet kapjon rá. Nem azért, mert akkor majd lehet vele kommunikálni a nap hátralevő részében és nem rajtam tölti ki a dühét, hanem mert ha 4.0-ás átlagot produkál ebben a félévben, a szülei megtámogatják egy Budapest-Rochester retúrral. Szóval ha Greg nem képes magától megszerezni azt a jegyet, majd én itt feltűröm az ingujjam (meg a matek amúgy is piskóta). Ítélj el és mondd azt, hogy gyakorlatilag a hátamra kötöm Greget és úgy repülök vissza Magyarországra. Én csak elérem amit akarok. 

Hogy visszatérjek eredeti témámhoz, beadtuk a dolgozatot, 5 órán keresztül ültem a Greg mellett, mivel a végére már elfogyott a türelme és csak egymásra dobálta a táblázatokat, egy kicsit gány lett, kicsit savanyú volt, kicsit sárga, de a miénk. Greg ezutóbbi beszólásomat nem annyira értette.

Aztán felpakolt és elvitt a Wegmansbe, ahol az amerikai "ünneprontás", és most szó szerint beszélek, újabb tanújelét tapasztalhattam meg. Arról nem is beszélek, hogy egy hónapja, mikor elkezdődött a tökszezon, szó szerint elárasztották az egész parkolót tökökkel (és nem lopták el őket!). De az, hogy október 27-én, amikor még 58-at kell aludni karácsonyig, már feldíszített fenyőfákat meg karácsonyi díszekkel van tele az egész áruház, az mindent visz. Még csak most szombaton lesz Halloween!

És nagyban nyomják, mert az 5 darab fenyőfa mellett volt kirakva Snoopy-s postaláda, a földbeverhető változat, kivilágitva karácsonyi izzókkal, volt sokszáz tekercs csomagolópapír, tonnányi porcukor és liszt a sütéshez, de tudod mit? Ha nem akarsz sütni, az se baj! Mert a Wegmans két toronnyi almáspitét is felhalmozott! És ennél még lesz jobb is, csak győzzem kivárni. Szinte látom azokat a kiket a Grincsből a Wegmansben, ahogy a hangszóróban izgatott hangon bemondják, hogy "még 58 nap a karácsonyig" és hirtelen minden ki rohangálni kezd fel-alá.

Amúgy is ez számomra érzékeny téma, mert 20 millió New York állambeli lakossal ellentétben, én várom a telet. Majd egyszer írok a karácsonyról nálunk otthon, ha megvan, hogyan reggelizünk, na az csak egy reggeli. De azért van annak romantikája, hogy öcséim konyhakéssel faragják be a fát a talpba, vagy hogy amikor feldíszítettem egy nap (nem viccelek) alatt a fát, akkor a macska felmászik rá és lehúzza.

Szóval Amerika már készen áll a karácsonyra. Nem tudom, én voltam régen Wegmansben, vagy tényleg ugrottuk a hálaadást?

(ps. Azoknak, akik tényleg azt gondolják, hogy azzal, hogy én írtam meg a Greg házidolgozatának a felét, valóban kvázi a hátamra kötözve cipelem el Magyarországra és ezzel túlságosan kiteszem a lelkem, na azoknak azt üzenem, hogy de grátisz vastagabb lettem egy kilónyi csokival és nincs bűntudatom. Quid pro quo.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.