Az amerikai oktatás semmiben sem hasonlít a magyarhoz. Az ELTE-n megszoktam, hogy vannak a kollokviumok, amire a hülye sem jár be, és vannak a gyakorlati órák, ahol meg lehet oldani, hogy ne kelljen bejárni. Így általában sikerült összehozni egy 40 kredites órarendet úgy, hogy hétfő-kedd tanultam, de kedden is csak reggel, hogy délre már bent legyek a munkahelyemen és ott húzzam le a hét hátramaradó három és fél munkanapját.

Aztán kikerültem ide.

Minden óra heti 150 percet tesz ki, 3, 2 vagy 1 alkalomra lebontva. Ha hétfő-szerda-péntek van, akkor 50 percesek az órák, ha kedd-csütörtök, akkor 75, és vannak az esti órák, amikor négytől vagy hattól keződőden két és fél órát nyomunk le, egy tíz perces szünettel valahol az első 90 perc után. 

Az ELTE-n azt is megszoktam, hogy amellett, hogy ellazulom a megjelenéssel a szemesztert, a bölcsészek szerződést kötöttek az ördöggel: semmilyen házit, vagy ZH-t nem kell írni a szemeszter során, hogy aztán cserébe az egy hónap vizsgaidőszak alatt a heti átaludt órák számát lecsökkentsük olyan tízre. Erről eszembe jut egy, a Bash.hu-n olvasott párbeszéd:

- Szerinted mennyi idő alatt lehet megtanulni a C-nyelvet?
- Hehe.
- Mivan ezen vicces?
- Eszembe jutott a vicc, hogy megkérdezik az egyetemistát hogy mennyi idő alatt megtanulni a kínai nyelvet. “Mér, holnap zéhá?”
- Akkor röhögni fogsz. Holnap zéhá…

Az amerikai oktatásban nincs lazulás. Óráról- órára kell készülni, napi szinten van házifeladat és heti legalább egy beadandóval számolhatok. Nagy hangsúlyt fektetnek a csapatmunkára, a diákok asztalok körül ülnek, olyan 3-4-en egy asztalnál, nem egyenes sorokban szemben a tanárral. Szinte minden órán 6-os csoportokta vagyunk beoszta, a házi projekteket mind csoportosan csináljuk, ami megköveteli a szabadidőben való találkozást és egymás elviselését is. Ennek ellenére a magyarok csapatszelleme az igazi csapatszellem: "A tanárok csalásnak hívják, mi csapatmunkának," ahogy a Facebookon olvastam. Első félévben nem volt házim az egyik órára és elkövettem azt a hibát, hogy elkértem a csoporttársamét: elolvasom, aztán leírom a saját verziómat, tiszta sor. Nem csak a csaj, az egész csoport hülyének nézett. Ha belegondolok, hogy az ELTE-n mikor vizsgát írtunk és kiment a tanár, nem az volt a nagy, hogy hirtelen mindenki feléledt: "Erre mi a válasz? A 11-esre mit írtál?" hanem az, hogy a folyosón ülők füttyögtek, amikor jött vissza...

A szorgalmi időszak után egy hetet adnak, hogy mindenből levizsgázzunk - nem vészes, mindenkinek 5-6 tárgya van, többet nem bírna idővel és energiával. A vizsgaidőszak nem nagy szám, legalábbis nekem, de biztos vagyok benne, hogy csak a bölcsészes múltamnak köszönhetően - ilyenkor tényleg mindenki tanul és hajt, az utolsó beadandó dolgozatokat írja, amiknek sokszor minimum 15 oldalasnak kell lennie, vagy készül a vizsgára, ami olyan 30%-át teszi ki a jegynek. 5-10% szokott lenni a megjelenés - 3 hiányzás elfogadott, utána orvosi papír kell, 25% körül a házi feladatok, a maradék pedig dolgozatok és projektek. Aztán az egy hetes nyüzsgés után hirtelen megáll az élet. Vége az utolsó vizsgának és egy napod van, hogy kiköltözz a kampuszról, bezárnak az épületek, az étkezde, blokkolják a belépőkártyákat.

Na és itt a legnagyobb különbség a magyar és az amerikai oktatás között. A vizsgaidőszak, és az utolsó vizsga után Te mit csinálnál? Megünnepled, hogy nem kell többet tanulni és itt a szünet? Én is. Csak nincs kivel, mert mindenki elhúz haza és kiürül a város. 

Ezek nem tudnak élni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.