Kedves Eszter!

A nyári tanfolyamra meglepően sokan érkeztek. Vannak itt törökök, magyarok, egy spanyol fiú, olaszok, peruiak, mongolok, chileiek... És mindenki tud angolul! Nem mondom, kicsit nehéz megérteni mondjuk egy perui akcentust, de a magyar sem lehet jobb. Ugyanakkor vannak súrlódások is, inkább a viselkedésből, mint a nyelvből kifolyólag.

Éjjel érkeztünk meg, 16 óra utazás után. Gyakorlatilag ahhoz volt már csak erőm, hogy behúzzam a bőröndöt a szobába - szerencsére egyedül vagyok egy szobában - majd fogat mossak a fürdőben. Amikor lekapcsoltam a villanyt, akkor vettem észre, hogy még egy szoba van az enyém mellett, de úgy tűnt, még nem költözött be senki. Legalább nem kell megosztani a fürdőt addig mással. Persze - gondoltam - ha már itt egy másik szoba, mért ne cserélném le a sajátommal, ha jobb a berendezése vagy a felosztása. Senkit nem fog érdekelni.

Kicsit nagyobb erővel sikerült kicsapni az ajtót, mint szerettem volna és a karkötőt a szekrényen már csak későn láttam meg. Az ágyon ülő, pizsamás lány pár pillanatig meglepetten bámult rám, miközben én azon gondolkodtam, vajon mennyire hangosan beszélhettem magamban, miközben kipakoltam. Semmi probléma, majd azt mondom, csak be akartam köszönni - ezt biztos elhiszi.

Egy másik magyar fiú mesélte, hogy az ő első éjjele is emlékezetes volt. Hasonlóan hozzám, csak bedőlni volt ereje az ágyba, de velem ellentétben az ő szobájában egy másik ágy is volt - üresen. Valaki még be fog költözni. Szóval, a fiú bedőlt az ágyba, kellett neki vagy 3-4 másodperc, amíg elaludt, majd arra ébredt, hogy egy pasas, nevezzük Rodrigónak, bemegy a szobájába, felkapcsolja a villanyt és elkezd angolul, de spanyol szavakkal tarkítva magyarázni neki.

Namost, ha egy üvöltő dél-amerikai áll az ágyad mellett, és mondjuk most ébredtél, nem biztos, hogy bármi frappánsat oda tudsz vetni, főleg nem angolul. Emberünk is a békésebb megoldást választotta, mivel nem akart verekedést: befordult a fal felé. Azóta egy kicsit minden magyar kerüli Rodrigót. 

A mongolok aranyosak. Még nekem is az államig érnek és csak nevetni mernek, azt is egymás között. Az egyik lány mesélte, hogy hittant tanul, a világ különböző vallásait veti össze, egyébként 20 éves és ez az első külföldi útja. Hát, nem aprózza el.

A peruiak folyamatosan a chileiekkel veszekednek. A chileiek ki vannak akadva, ha töröknek nézik őket. A törökök vidámak és barátságosak: amikor az olasz lányok megérkeztek, a török fiúk annyira megörültek nekik, hogy az amerikaiaknak kellett leállítaniuk az "ismerkedést". Mindenesetre az olasz lányok nem estek kétségbe és továbbra is minden este más pasit szédítenek.

Ma ebédnél egy röpke incidens erejéig a peruiak feladták jó szokásukat és nem a chileieket szidták. Annyira nevetgéltek valamin, hogy odaálltam meghallgatni, miről van szó. Kiderült, hogy Rodrigó mesélte el az ő első éjszakáját, a többiek pedig azon fulladoztak.

Ugyanis a peruiak már előttünk pár nappal becuccoltak és aznap, amikor mi érkeztünk, elmentek felfedezni a várost. Csak késő éjjel értek vissza ők is, elköszöntek egymástól és elmentek lefeküdni. Rodrigó is bement a szobájába, felkapcsolta a villanyt, és akkor realizálódott benne, hogy nyilván a magyarok megérkeztek, ugyanis azt kellett tapasztalnia, hogy valaki abban az ágyban fekszik, amit ő az utóbbi napokban magáénak nevezett. Az enyhén spanyol akcentusú angoljával persze felvetette a különös idegennek, hogy esetleg a párnáját megkaphatná-e, de mivel a válasz csak egy horkantás volt, lekapcsolta a villanyt és befeküdt a másik ágyba.

Azóta Rodrigó, aki egyébként félénkebb, mint a mongol lányok, kicsit kerüli a magyar fiút. Amikor ezt elmeséltem többieknek, még a máskor kimért indonéz lány is görnyedezett a röhögéstől. 

Ölel: Anna

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.