Kedves Eszter!

Amikor véget ért az ALI - American Language Institute program, és mindenki hazament, nekem ideiglenes új helyre kellett költöznöm (ezt azt jelenti, kaptam egy saját házat két hétre, bocsi). A háznak hatalmas ebédlője és konyhája van, így kézenfekvő volt, hogy a néhágy itt maradttal és a másik lakóval, egy spanyol fiúval közös, mindenki-főz-valamit partit rendezzünk. Pár nappal később a facebookon szörfölve ezt találtam:

"hey ... we are cooking in Ornor's new house now,, :( it's not fun at all... wish you're here ... don't forget to write me" 

Ornor. Azt gondolom, a szüleim azért beleválasztottak anno a névadáskor, és az ANNA egy nemzetközileg kiejthető, megérthető név. Azért ez fájt.

Szóval, a többi nemzet szülötte így birkózik meg a nevemmel:

Laosz - Ornor (érdekes, amikor kiejti, nem tűnik ilyen hosszúnak)

Törökország - Hana (ejtsd: Áná)

Mongólia - Anna Hadnagy (abszolút nyertes, tökéletes kiejtéssel)

Spanyolország - Ana (ejtsd: Áná)

USA - Anna (kiejtések teljes tárháza: az ügyesebbje már közelít az Annához, a többi csak egy gyengécske Enát ereszt meg)

Irán/Afganisztán - Anna (kiejtés szerint második hely Aana-val)

és végül Indonézia - Anna (ejtsd: Óhnnna).

Ezekután kezdem úgy érezni, azé lesz a fele királyságom, aki ki tudja mondani a nevem rendesen. Ezt a könnyen olvasható, minden nyelven jelenlévő, egyébként is palindrom szót. De azért egy ici-pici kis elégtételt magaménak érezhetek: káromkodni mindegyik tökéletesen tud magyarul.

Büszkén leírva a nevemet a levél végére, sokszor ölellek: Hadnagy Anna

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.