Kedves Eszter!

A diákok összetétele elég változatos itt Nazarethben. Azt kell mondjam, a tanulók mondjuk 60%-a angol anyanyelvű, de majdnem ugyanannyian vannak diákok, akik más országból származnak, de itt tanulnak illetve olyanok, mint én, akik csak egy-két szemesztert töltenek el Amerikában.

Az együttélés nem könnyű. Rengeteg türelem kell, hogy először gondolkodj és utána cselekedj, mert ami neked természetes, az másnak nem, és fordítva. Egy példa: az ázsiai lányokkal elmentünk úszni. Női öltöző, nincs senki más, csak mi négyen, nekiálltam átöltözni. A melltartómat vettem le éppen, amikor az indonéz és burmai lány elkezdett sikoltozni és elrohantak az öltöző másik sarkába. A mongol lány egy kicsit elpirulva fixírozott valami nagyon fontosat a sarokban és közölte, hogy ne aggódjak, ő nem látott semmit.

Szóval látod? Ami a magyaroknak hétköznapi, itt mondjuk épp a női öltöző (bár egyesek sosem fognak kinőni a "megláttam a cicidet és most sikítok egyet" életérzésből) az egy indonéznak a halál. Visszatérve a szorihoz, a csajok bezárkóztak a WC-be átöltözni. mikor kijöttek - ezt figyeld: - volt rajtuk egy térdig érő gatya, meg egy ujjatlan top. Innentől nem nekem kell a türelem, hanem az úszómesternek, hogy beengedje a medencébe őket utcai ruhában...

Amikor már kezdtük megismerni egymást, rákérdeztem, hogy amúgy hogy állnak a párkapcsolati témával, mint olyannal. Itt derül ki igazán, hogy a mongolok abszolút olyanok, mint a magyarok: a mongol lány olyan párkapcsolatról számolt be, ami magyar mércével átlagosnak mondható. A burmai lánynak van pasija, még soha nem csókolták meg egymást és kézenfogva is ritkán járnak, de azért a hátára tetoválta a pasi nevét. Az indonéz lány nem is igazán tudta megnevezni, mi a különbség barátság és párkapcsolat között, mert ugyan volt barátja, de azon kívül, hogy többet beszéltek, mint más barátokkal, nem történt semmi. Se kézfogás, de egy gyomorremegős, tenyérizzadós puszi az arcra. A laoszi lány nem volt ott a faggatás idején, ezúttal megmenekült.

Persze a kulturális szakadék néha veszélyes lehet. A múltkor a teraszon ittunk a spanyol fiúval és másokkal, amikor valamin kitört a balhé. Bírom a spanyol fiút, mert arany szíve van, és mert lehet vele vitázni - tudod, az a fajta vita, amikor a végén csak isztok egymás egészségére és nevettek az egészen. Szóval, most is vitáztunk, a többiek néztek minket mosolyogva, amikor a spanyol fiú elkövetett egy nagy hibát: lekurvázott. 

Ő persze ezt pont annyira gondolta komolyan, mint amikor mi elküldünk valakit a fenébe, de ha az afgán fiú nem kapja el a kezem, a spanyol fiún demonstráltam volna, hogyan kell tökéletes pofont adni. Néha nem lehet előbb gondolkodni és utána cselekedni.

Higgadt és tiszta fejjel üdvözöl: 

Anna

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.