Kedves Eszter!

Remélem lassan, de biztosan javulsz, rég hallottam felőled. Kis kitérőként a Ramadán vitatott világából, mint gourmet, elmondom, mit tapasztaltam étteremfronton itt, Amerikában.

Azt gondolnád, a konyhák keverednek és ez igaz is. A sajnálatos csak az, hogy - amennyiben nem bevándorlók által üzemeltetett étterembe mész - minden étteremben ugyanazt az ízvilágot fogod találni, csak másképp nevezve. Engem az első sokk - hol máshol, mint - a menzán ért, hungarian gulash néven settenkedett a hátam mögé és csapott le. Képzelj el egy bolognai szószt (az a húsos a kettő közül :)) hozzáadott felkockázott paprikával és kicsit kevesebb paradicsommal: voilá, kész is a gulash, ahogy az amerikaiak azt hiszik... Mindenesetre finom volt, de azért a pörköltöt így meggyalázni...
Vacsora után megkerestem a szakácsot, kockáztatva, hogy ezután rendszeresen, gondos kezek által plántált hajszálakat fogok találni a tányéromon. "With all my respect" - nyitottam (mindig jó ezzel kezdeni, nem tudhatod, ki áll a másik oldalon), "a vacsora fantasztikus volt. Ugyanakkor megtenne egy dolgot? Ne nevezze ezt magyar gulyásnak, mert nem az." A mosoly még mindig ott volt az arcán. "Nem? Akkor ti hogy csináljátok?" Na ez Amerika: legalább tisztelik mások véleményét.

A Cheesecake Factory a legjobb étterem itt Pittsfordban, hallottam mindenkitől, ugyanakkor először akkor volt alkalmam kipróbálni, amikor a szüleim meglátogattak. (Jó sztori, majd egy következő postban elmondom). Anyám, ő az a típus, akinek nehéz megfelelni és a legjobb francia éttermekhez szokott. Pittsford legjobb hotelében szálltak meg, de amikor a reggeli omlettet szolgálták fel, anyám majdnem bement a konyhára elmagyarázni a séfnek, hogy is kell ezt igazán csinálni. "Na majd én megmutatom, hogy is kell ezt" - szokta mondani, körülbelül olyan hangon, mint ahogy a vasorrú bába mondhatta Juliskának, hogyan kell begyújtani a kemencébe. 

Szóval, Cheesecake Factory. A hely specialitása a sajttorta, mindenféle öntettel, ízesítésel, díszítéssel, már ránézek és cukorbeteg leszek. Kiültünk a teraszra, jött a pincérnő, mit iszunk. Európai buta fejjel a víz mellett döntöttünk. Jó, de MIT iszunk?

Na igen, a szóda. Egy rövid kitérőt szentelnem kell neki. Szóval itt, ha bemész bármilyen helyre enni, automatikusan kapsz egy pohár vizet ÉS az üdítőt, amit rendelsz. De olyan nincs, hogy vizet igyál, egyszerűen nem tartanak palackozott vizet. Van viszont "Soda", ami magyarul a "szénsavas üdítőnek" felel meg, de ez a minimum, amit fogyasztanod kell, azon a skálán, ahol a víz=-1, a "ma ünneplünk! a legdrágább pezsgőt!" pedig a 10.

Mindenesetre ott, a Cheesecake Factoryban ez még nem volt tiszta, így ragaszkodtunk a vízhez. Anyám mindig mentes, nem hűtött ásványvizet kér jég nélkül, és amikor kihozták a csapvizet, jéggel, összekaristolt műanyag pohárban, egy kicsit sírásra görbült a szája. Na igen, Amerikát nem neki találták ki...

Egyébként két szabály van, amit meg kell jegyezned és nem érhet meglepetés.
1.: ha indiait/ koreait/ magyart/ olaszt... stb. akarsz enni, olyan helyre menj, ahol nem amerikai a séf, hanem bevándorló. Hogy honnan ismered fel? Az összes bevándorló ott eszik...
2.: ha nem ilyen étteremben rendelsz, készülj fel az amerikai ízvilágra és méretekre. Az ízvilág olyan... nem mekis, az jobb. A tészta nem al dente, a mexikói nem csípős, a savanyított gyömbér édes és mindenhez jár french fries. De ugyanakkor nem gáz elvinni ami megmaradt, tehát menj el vacsorázni, aztán vidd magaddal haza a holnapi ebédedet.
+1, hogy tényleg boldogulj: a jatt itt 15-20% és a feltüntetett árakhoz hozzájön az adó. Tehát ha rendes akarsz lenni a jattal, nézd meg, mennyi az adó, és annak a dupláját add a pincérnek. ( Az adó maga nem sok. Mondjuk ha egy ital+egy fogás olyan 15 dolcsi, akkor az adó 2 dollár körül van.)

A haverom, Jake elvitt egy DogTown nevű kajáldába (downtown-nak hívják a belvárost minden amerikai városban), ahol hotdogokat kérhetsz, mindenféle ízesítéssel. New York hotdog Budapest utcáin? Soha többet! Olyan hotdogot ettem itt, az egyike volt a legjobb kulináris élményeimnek. Leírhatatlanul sok minden volt benne és leírhatatlanul finom volt! Ha egyszer Rochesterben jársz, mindenképp menj el oda.  

És egy meglepő dolog a végére. Lehet, Amerika elsőre ijesztőnek tűnik és hangzik, de tudod mit? Meg lehet szeretni. Amikor anyám hazament, azt gondoltam, imádni fogja Budapestet Amerika után. De amikor legutoljára beszéltünk, bevallotta, hogy hiányzik neki, dacára a hülye pincéreknek és a nehezen elfogadható konyhának. 

Legyén nyitott és ismerd meg Amerikát, 
ölel, 
Anna

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.