A következő Torah Na (ejtsd: Tora), burmai állampolgár és akkora tetoválás van a hátán, mint a két tenyerem. ( Mindig is azt tanultam, hogy a fontos infókkal kezdjem.) Egyébként meg death-metál zenekarban énekel és szép hangja van, amikor épp nem olyan hangokat ad ki, mint egy idült dohányos. 

A zenekar dobosa és gitárosa a pasija, akit ő nemes egyszerűséggel csak Sheep (bárány)-nak szólit. A pasi extrém módon agresszív, bár szerintem nekem az államig sem érhet fel. Ritkán fogják meg egymás kezét és még ritkábban csókolják meg egymást, arrafele ez nem szokás. Vallását tekintve keresztény, az anyjától kapta, az apja pedig buddhista. Fotózni és rajzolni tanul, de a szakiránya "vallások". Nem teológia, mert inkább a vallásokat hasonlítja össze és nem diskurál Istennel szabadidejében. Egyébként épp most kapott új piercinget a szája fölé és még szeretne párat. 

Amikor megkérdeztem, mi jut eszébe először, ha azt kérdezem tőle, Burma (Mianmar-nak nevezik mostanság) akkor azt válaszolta, a diktatúra. Burma ugyanis azóta Mianmar, amióta valamelyik idejével mit kezdeni nem tudó tábornok úgy gondolta, katonaállamot csinál belőle. 

Az élet most Mianmarban olyan lehet mint anno a szocialista Magyarországon. Azt nem tudom, mennyire van hiánygazdaság arrafele, de a burmai lány mesélte, hogy új autót például nem lehet látni, illetve ha igen, akkor azt is tudod, milyen körökben mozog az, aki vezeti.

Amerika nem preferált ebben a diktatúrában, így Torah, amikor beválasztották a programba, úgy jött ide, hogy először Vietnámba ment "bevásárolni", onnan pedig Amerikába. Ha Burmából próbált volna jönni, egyszerűen nem engedték volna el. 

Imádja a levest, különösen a zacskós levest (nálunk is van, öcséim hosszútésztás levesnek nevezik). Azt gondolom, én bírom a csípőset, indiain és jalapeno paprikás nachos-on edződtem, de ha a burmai lány csípős levesét eszem, keményen tartanom kell magam, hogy ne sírjak, miközben ő a legtermészetesebb arccal eszik. Ő volt az első, aki panaszkodott nyáron, hogy hányingere van az itteni kajától és levest akar enni.

Az amerikaiak becsületére legyen mondva, azóta van leves, csak a burmai lány még mindig nem találja elég csípősnek. A nyelve már biztos leégett, mert én azért ki szoktam osonni sírni, de legalábbis sűrűn törölgetem az orrom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.