A családi meetingekkel rossz tapasztalataim vannak. A tény, hogy az arcom alapjáraton ideges kifejezést vesz fel, még akkor is, ha egyébként töküres az agyam és bambulok vagy hogy beszélgetnem KELL már elsőre is ellenszenves emberekkel, nem szokott segíteni a beilleszkedésben. Ráadásul az elsőre ellenszenves emberek általában később is azok maradnak. 

Először is, ott vannak az anyák. Az anya igenis az első akar maradni kicsi fia életében és rám igenis betolakodóként szokott tekinteni, ennek néha hangot ad, de általában csak érzem az áradó ellenszenvet. Körülölel. Volt egy anya, aki például mézes divattanácsba burkolt kurvázást adott elő amikor az újonnan szerzett göncöt mutattam be (nem akartam én bemutatni, de erősködtek. Jól megtervezett csapda volt.) Anyuka megnézett minden oldalról, szájából lógott a cigi, majd vitriolos éllel ezt vetette oda a fiának:
- Te Puszkó, ha a helyedben lennék, én nem hagynám a barátnőmet ilyen ruhában mászkálni.
A ruha egy elöl zárt, hátul mélyen kivágott hosszú ujjú felső volt. Tényleg, én céda, hogy otthonhagytam a csadorom.

Aztán volt az apuka, aki amikor tankolt, mezítláb ment be a kútra fizetni.
A szélsőjobbos apuka, aki minden délután a TV mellett ült és cigányozott, kommunistázott, zsidózott.
Az anyuka, aki leült VELEM megbeszélni, hogy használunk-e gumit. (Mért, nekem van bögyörőm, amire fel kell húzni? És egyébként is, én vagyok a fiad? - gondoltam magamban.)
Az anyuka, aki nem akart látni többet a házában, ezért ki kellett osonnom mielőtt felébredt volna.
A szülők, akik amikor megtudták, hogy a fiuk velem akar hosszúhétvégézni, hazahívták őt, hogy "elbeszélgessenek a pénzkezelési szokásairól".

Száz szónak is egy a vége: az évek során lassan, de biztosan kifejlesztettem a magam fóbiáját, a "családi meeting fóbiát". Meg enyhe mértékű alkoholizmust, mert a családi meetingeket csak legalább egy üveg borral tudtam elviselni.

Eljött a hálaadási szünet és én gyomorgörccsel ültem a szobámban, várva, hogy értem jöjjön új amerikai szerzeményem (aki mellesleg két évvel fiatalabb, mint én) és elvigyen bemutatni, mit bemutatni, egy egész hetet tölteni a családi fészekben.
Családi meeting fóbia + erős magyar akcentus + egy egész hét tartózkodás = rettegtem. És ezen főleg nem segített, amikor a pasi megjegyezte csak úgy mellékesen: 
- Kíváncsi vagyok, mit fognak a szüleim szólni hozzád. Nagyon szerették az előző barátnőmet.

Másfél óra kínkeserves, zabszemes autózás után megérkeztünk a szülői házba. Nett voltam és kedves, angyali mosollyal az arcomon (amikor elfelejtettem kontrollálni, akkor persze vicsorgás volt, mondanom sem kell). Ők nettek voltak és kedvesek, zavart mosollyal az arcukon, amit elfelejtettek kontrollálni, amikor a beszédemet igyekeztek megérteni. De az apuka kiguglizta Magyarországot és értelmes kérdéseket tett föl - ez jó pont. A nővér nem engem basztatott, hanem a bátyját - ez meg azért jó, mert nincs kínos csend. A vacsora után nem kellett az asztalnál maradni és tűrni, hogy tapogatózó kérdésekkel bombázzanak - ez persze csak annyit jelent, hogy vége az első körnek, mindenki felkészül a következő menetre. Higgy nekem, ez keményebb, mint a box.

Később még leosontam egy harmadik bögre teáért. Anyuka a konyhában ült, olvasott. Kölcsönösen kierőlködtünk pár "és mit gondolsz az időjárásról"-típusú kérdést, majd vállvetve megpihentünk. 
- Szóval szereted a zöld teát. Nekem is az a kedvencem és látom, ez a fajta különösen ízlik - mondta pár perc múlva mosolyogva. A kezemben lévő bögrére néztem és áldottam a sorsot, hogy ez volt az első doboz, amit kihúztam a szekrényből. 
- Mindenféle teát szeretek alapvetően, de ez tényleg nagyon finom. - mondtam és tudtam, ezzel sínre raktam magam. Nem kell többet görcsölni.

Az alatt az egy hét alatt vagy negyven bögre teát megittam és amikor visszainduláshoz készültünk, az anyuka egy doboz zöld teát nyomott a kezembe. De nem ám a szekrényből kikapom-fajtát, hanem elment és vett egyet. Apró, de kedves gesztus. Hogy is mondhattam volna meg neki ezek után, hogy nem vagyok teamániás, csak kegyetlenül felfáztam pár nappal elutazás előtt és azt kúráltam egész héten?!