Magunk közt szólva, semmi kedvem nem volt visszajönni Magyarországra. Ez most kivételesen nem az amerikaiak és magyarok közti különbség miatt van, hanem a 24 órás repülőút okozza a berzenkedést. Azt mondod magadban, mit panaszkodom? Kívánom neked, hogy ülj egy helyben 11 órán keresztül egy olyan szűk helyen, ahol még a lábadat sem tudod kinyújtani rendesen aztán visszatérünk a kérdésre. 

Ugyanakkor, ja, természetesen itt is volt különbség magyar és amerikai fogadtatás között. Azt nem szeretném kategorikusan kijelenteni, hogy már a Charles de Gaulle reptéren a magyar járatra várva látom, ki a magyar és ki nem, mert ez rasszizmusnak tűnhetne. Csak annyit mondok, hogy a franciák elegánsak, még ha meg is törte őket az utazás és mellettük meg ülnek emberek lekopott fényes-rózsaszín körömlakkal (anyám szerint a lengyel kurvákon volt ilyen színű lakk meg rúzs), műanyagszatyrokkal tele, elégedetlen arccal. Biztos románok vagy mit is szoktak ilyenkor a magyarok mondani? 

Magyarország már a reptéren bemutatta magát. Két határőr csaj beszélget egymással, tőlük pár méterre egy határőr pasi. Gondoltam, nem zavarom a csajokat, elindulok a pasi felé kérdésekkel tele, amikor az megfordult és odaballagott a csajokhoz. Ezzel semmi baj, mert akkor még nem láthatta, hogy én a háta mögött vagyok, de viszont a csajok látták, oda is vakkantotta nekem az egyik:
- Mondjad, mi van?
Érted, miről beszélek itt? Közelebb jössz, köszönsz, nem tegezel le bmeg mert nem vagy bunkó, és egyébként is, úgy viselkedsz, mint egy hivatalos személy, nem mint kiskakas a szemétdombon. El is ment a kedvem rögtön.

Visszafele is meg kellett fizetnem a kedvességért, szó szerint, de az mégis valahogy tisztességesebbnek tűnt.
Miközben az elég nehéz bőröndömmel szenvedtem a JFK gyorsvasútjához vezető, meglehetősen hosszúnak és túlságosan lejtősnek tűnő úton, egy fekete pasi kanyarodott mellém egy bőröndökhöz való kézikocsival és fel is dobta a táskámat rögtön. Na, gondoltam, most mondok búcsút a cuccomnak, de aztán be is ugrott rögtön, hogy kizárt, hogy ezzel a 40 kilós bőrönddel ez a nyüzüge pasi gyorsabban fog rohanni, mintsem én utolérhetném. És semmi bonyodalom nem is volt, segített, rendes volt, meg is kérdeztem tőle:
- Magának ez a munkája?
- Nem nevezném munkának, én csak segítek az embereknek. Namármost, kincsem, mindjárt megérkezünk a terminálodhoz, úgyhogy 5 dolcsi lesz a kocsi és valamennyi pénzt nekem is csúsztathatnál. 
Fizettem neki 9 dolcsit, annyi apró volt nálam. 1800 pénzt a Mekiben ellövök kajára, viszont az a bőrönd pont annyira volt nehéz, hogy még hálás is legyek az égnek, hogy a pasi meglátott engem, külföldi kiscsajt, amint egy nála kétszer nagyobb bőrönddel szerencsétlenkedik. 

Egy kicsit valóban sok volt a cucc, bevallom, konkrétan háromszor több, ahogy ez kiderült a becsekkolásnál. New York és Buffalo között fapados járattal repülni ugyanis a más kontinensről jövők nem szoktak és a poggyász mérete is ennek megfelelően van meghatározva: 15 kg. Az enyém ennél még barátok közt is 20 kg-val volt több, és az bizony pont 20 ezer forintnyi fizetést jelent - de nem barátok közt, ahogy az kiderült.
- Namármost, nem hagyom, hogy 100 dolcsit fizess, érted mit mondok? Csak elküldjük a bőröndöd szépen, nekem meg nyomatsz egy kis jattot és mindenki boldog lesz. Jólvan?

10 perc múlva ment a gépem és megúsztam tízezer forinttal. Persze hogy jó volt.

A pasi feladta a bőröndömet, bevitt a dolgozóknak fenttartott ellenőrző ponton ahelyett, hogy a sorban kellett volna állnom, előrerohant a beszállókapuhoz és szólt, hogy ne zárják még le, mert megkésve és indulás előtt 5 perccel ugyan, de beesett egy magyar lány. Megspórolt nekem 50 dolcsit és feltartotta a gépet.

Nem érdekel, hogy ezt minek hívják, felőlem rá lehet aggatni a korrupt címkét. De tudod, az 50 dolcsi csak arra vonatkozott, hogy az arc feladja a csomagom ahelyett, hogy visszadobja, nem hogy segítsen de ami még fontosabb: végig kedves volt velem. Úgy viselkedett mint egy (megkent) hivatalos személy, nem mint egy kiskakas a szemétdombon.

Hát ezért nem volt kedvem visszajönni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.