Minden, alább ecsetelt sérelem ellenére, amikor két hét Magyarország után pakoltam a bőröndömet, a szívem kicsit sajgott, hogy vissza kell jöjjek Amerikába. A már említett kellemesen hosszú repülőút alatt bőven volt időm végiggondolni, mi is az, amit egyik másik ország sem adhat meg, és ezeket most pontokba szedem Neked, hogy tudd, mit kell megbecsülni:

• párizsi és zsömle, téliszalámi, zserbó, fehérkenyér, libazsír...
• a török kajáldák a Körúton, egy parti után,
• a töménytelen mennyiségű, reggel hatig nyitvatartó kocsmák és klubbok...
• ... az afterpartikról nem is beszélve,
• a korhatár, ami ugyan 18 év, de senkit nem izgat igazán, mennyi vagy, 
• a zéró-tolerancia teljes hiánya (nem a jogsis-ivós, hanem a klubbos-cigis),
• éjjel-nappalik,
• olcsó cigi, olcsó italok, olcsó beugrók.

És végül nemre szabottan is egy-egy intelem:

• Csajoknak: a pasik Magyarországon igenis udvariasak és tisztelettudóak - összehasonlítva az amerikaiakkal legalábbis. 
• Pasiknak: a csajok Magyarországon igenis ápoltak és divatosan öltözködnek - az amerikai csajokhoz képest legalábbis. Örvendezzetek hát egymásnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.