Erősen adós vagyok már egy sztorival és szánom-bánom bűnöm, hogy nem dugtam ide a képem hetekig, de ha az embert két oldalról szorítják, hogy mit írjon és mit ne, az lesz a vége, hogy elmarad a jó téma is, meg a kedv is. De gondoltam nőnap alkalmából mégis csak kiköhögök egy szösszenetet. Voilá.

Elöljáróban elmondanám, a nőnap, bár a naptárakban "Nemzetközi Nőnap" címen van bejegyezve, ismeretlen fogalom errefele és erre sikerült is okot találnom, kettőt is.
Az egyik történelmi: a nőnap volt szoci országokban dívik, igen, a mongol lány meg is ünnepelte velem, és hajlamos vagyok azt hinni, hogy az ünnep a népesség gyengébbik, de véleményformálás szempontjából sunyibb felének száját hivatott betömni. Más szavakkal, egy "nesze semmi, fogd meg jól" a szocializmus műhelyéből. (Figyeld meg, ennek az enyhe politizálásnak köszönhetően már jön is majd a fehér zaj a fentebb említett harapófogó egyik pofájából.)

Aztán Brezsnyev se csókolt már le senkit, a vasfüggöny is elporladt, de megmaradt a nőnap. És a pasik tisztelettudóan veszik a szál rózsát, és egy napra, de legalábbis amíg átadják a virágot, a nőket megbecsülik. Ne legyél rám dühös, mert az igazat szólom! A  "nesze semmi, fogd meg jól" semmit nem változott, hiszen mire mész azzal, ha kapsz egy rózsát, de a maradék 364 napban szívod a fogad? Inkább állj meg most az olvasásban egy pillanatra és gondolkodj el rajta, meg vagy-e becsülve az egész évben.

Elfelejteni a nőnapot nem szép dolog. Kiteszem neked a lelkem, úgyse értékeled, hát akkor legalább azon a napon kérj elnézést minden múltbeli és jövőbeli férfi-gonoszságért. Nem kell, hogy komolyan gondold, csak mondd.
Hát így tartják a nők a saját vállukkal ezt a defektes társadalmi rendet. 

Szóval itt senki nem tudta, hogy mi az a nőnap és amikor felköszöntöttem őket, hülyének néztek. 
- Biztos szopatsz, vagy ilyesmi - mondta egy felvágott nyelvű latina, aki mellesleg a hatodik hónapban van és akkora mellei vannak mint két dinnye. 
- Nőnap. - mondtam lassan. - Olyan mint az anyák napja, csak nem anyákat, hanem nőket ünnepelnek ma.
Biztos, mondta álmodozó hangon és továbbment, de láttam rajta, hogy nem hatotta meg a nagy nap ténye. Csakúgy, mint a lacrosse-pálcás hobbit Greget, aki jó előre letisztázta, hogy működik ez a dátumosdi.
- Ha lesz valami évforduló, ünnep, születésnap, akármi, én nem fogok emlékezni rá. Neked kell szólnod három héttel előtte, ha azt akarod, hogy meg legyen ünnepelve. - és már ugrott is a következő témára. Így aztán én illedelmesen közöltem vele, hogy három hét múlva nőnap, ilyenkor a pasik kedvesek a nőkkel, értékelik őket és vesznek nekik virágot. 

És elfelejtette. Mindig is nagy hiba volt ilyet elfelejteni mellettem, ezzel azt kockáztatod, hogy egész este veszekedek veled vagy ami még rosszabb, besértődök és hozzád se szólok. Ilyen nőies dolgok, na, kell-e magyarázni?
Napközben azt hittem, este jön át felköszönteni, aztán este azt gondoltam, majd rámdob facebook-on egy üzenetet és a nagy reménykedésben eltelt az egész este, eseménytelenül - eredménytelenül. Másnap találkoztam vele, és megemlítettem, hogy ugrotta a nőnapot, amire neki elkezdett remegni a szeme alatt az ideg és ráborult az asztalra.
- Basszus, tényleg - vinnyogta az asztallap fölött. - Gyere, elmegyünk a Wegmansbe, veszünk neked virágot meg csokit.
- Greg, nem kell a csoki meg a virág. Nőnap tegnap volt. - mondtam nyugodtan.
- De tényleg sajnálom. Elfelejtettem, tudom.
Dehogy sajnálja, csak menti a bőrét, ezt meg én tudtam jól, de nem érdekelt. Félre ne értsd, nem voltam dühös, nem voltam csalódott - boldog voltam. Egy elfelejtett nőnap kellett, hogy rájöjjek, miért van az, hogy a magyar pasik bókolnak, kinyitják az ajtót, kisegítenek a kocsiból és cipekednek helyettem, de nekem mégis valamiért jobbnak tűnik itt nőnek lenni, mint Magyarországon. Mert az egész bókolás kamu.

- Greg, én nem vagyok dühös rád. Nem, szomorú sem, ideges sem, csalódott sem - válaszoltam a hangtalan kérdésekre. - A nőnap azért van, mert az egész év a pasiké, de nem itt. Én boldog vagyok melletted mindig. (És most reccsent meg a harapófogó másik pofája.)
-Nem érdekel, hogy elfelejtetted a nőnapot, mert helyette napi szinten bizonyítasz, - mondtam olyan hangon, ahogy a megvert kutyát szokás nyugtatgatni - és mert látom, hogy annyit teszel ebbe a kapcsolatba, mint én. 

Az amerikai nők nem tudják, mi az a nőnap - mert nincs többé szükségük nőnapra.

(Azért veszek a kis pofátlannak egy naptárat és az összes dátumot nagy pirossal beikszelem neki, hogy ne felejtse el. Születésnapot, névnapot, gyereknapot, második névnapot - mi az, hogy olyan nincs? Hát, mostmár van...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.