Ha pestis tört ki a középkorban, a város irányítósága drasztikus szabályokat léptetett érvénybe.
Először is körletekre osztották fel a várost, minden körletnek volt egy felelőse. Ez a felelős saját kezőleg zárta be a lakókat az otthonaikba és minden nap végigjárta az utcákat, odahívva az embereket az ablakhoz. Mindenkinek oda kellett mennie egy pillanatra, nehogy valahol beteget vagy halottat rejtegessenek.
Hetente egyszer kifüstölték a házakat. A lakóknak ki kellett jönniük, a szemük láttára zárták be a házat, a nyílásokat viasszal tapasztották be és növényeket égettek belül - illetve mindig azt, amiről azt hitték, hogy majd segít. Utána a lakók szeme láttára nyitották ki a házat megint, így a lopásokat is megakadályozták illetve a mindig is oly divatos ujjalmutogatást. (Megvan az, amikor ellopták Al Bundy Dodge-át? A rendőrök kérdezték, mi volt a csomagtartóban. "Háát," felelte Al, "a pénztárcám ezer dolcsival, a feleségem teljes ékszergarnitúrája..." "A Rembrandt!" szólt közbe Peg. "A Rembrandtot ne felejtsd el!")
Szóval teljes volt a rend. Mindenkit nyilvántartottak, mindenki ellenőrzés alatt volt, a pestis meg vígan terjedt.

A középkorban a pestistől féltek, most meg a sertésinfluenzától. Aki megbetegszik a kampuszon, annak be kell zárkóznia a szobájába és nem jöhet ki addig, amíg gyógyszerek nélkül nincs láza 24 órán keresztül. A barátai vagy a lakótársai visznek neki élelmet, gyógyszert, mindent ami kellhet és ők is csak addig lehetnek a beteggel egy légtérben, amíg átadják neki a "szajrét". Az influenza meg vígan terjed. 

Nem tudom, ki köhögött rám, de dögöljön meg, azt kívánom. A mongol lány gondomat viseli, egy tündér igazából, ha egy hétig ennyit ennék, amennyit belémdiktál, igazi pufókként jönnék ki a szobából. Csak az unalom, az ne lenne... 
Meg persze a hálaadás. Nem kívánom az egész egy hetes szünetet (sertés)influenzával nyitni, főleg mert a haverom, Jake már betervezte, mit és milyen mennyiségben fogunk inni és mert ebben a tervben a "józanok vagyunk" 5 egész órát tesz ki.

Az indonéz lány is igyekezett foglalkozni velem.
"Bevetted a gyógyszered?" kérdezte.
"Nem," mondtam, "én nem szoktam gyógyszert enni."
"Micsoda?" szörnyülködött. "De hát akkor hogy gyógyulsz meg?"
"Csak figyelj."
Egy másik haverom, Greg egyetértett velem. 
"Csak igyál sok vizet meg szedj C-vitamint." én meg nem tudtam megállni, hogy ne fényezzem egy kicsit a magyarokat. 
"Mellesleg tudtad, hogy a C-vitamint egy magyar találta fel?"
"Én ne tudnám, melletted..." sóhajtott lemondóan.
Na igen, megdolgozom az amerikai népet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.