Az a jó abban, ha kiszakítanak a megszokott környezetedből, és beraknak egy idegen, ráadásul a világ másik végén lévő helyre, hogy újra felépítheted a kis életedet. Ha egy lúzer voltál eredetileg, most megint megkapod az esélyt, hogy ne a lúzerek közé tartozz. Ha hülyének gondolt mindenki, az új helyen Te lehetsz az ász. Ha nem tudtál összeszedni egy csajt/pasit, akkor a kollégium... igazi kincsesbánya lesz számodra. (Viszont ha van pasid/csajod otthon, akkor a kincsesbánya hiába veri ki a szemed, ez egy mindent a szemnek, semmit a kéznek játék.) Új szabályokat állíthatsz fel, hogy mi érdekel és mi nem: engem például mindig is idegesített a nyavalygás, és ezúttal ezt már az elején leközöltem. És a legjobb: nincs fölötted szülői kontroll, nem hozol magaddal semmi otthonról. Nincs "nomen est omen".

Ezen sokszor elgondolkodom. Nazareth olyan nekem, mint amikor álmodozol: nincsenek unalmas részek, idegesítő vagy bántó emberek, gyakorlatilag azt teszel, amit akarsz és nagyon lazán fognak (persze az én esetemben vagy egy "no-no": a fentebb említett kincsesbánya). Nem mondom, hogy otthon nagyon ellenőrizve lettem volna, főleg mióta beköltöztem Pestre, és azt se, hogy anyámat napi szinten láttam volna, megint csak főleg mióta beköltöztem Pestre. De a céges telefon néha lehet hátrány is és én képes vagyok naponta órákat beszélni imádott ídesanyámmal gyakorlatlag a semmiről... Kitaláltad, főleg mióta beköltöztem Pestre. Na, ez az, ami megszűnt, amikor áthelyeztek ebbe a környezetbe.

Történt egy szép napon, hogy óra után mozit terveztünk egy török fiúval meg két perui lánnyal. Minden meg volt beszélve, már csak az ebédet kellett befejezni és épp azon gondolkodtam a sorban állva, hogy nem ülhetek a török fiú mellé a moziban, mert horrort fogunk nézni és milyen gáz is már az, ha egy félismerős mellett fogom be a szememet, amikor a pakisztáni lány a kezemnél fogva visszarángatott a valóságba. 

- Anna, beszélnünk kell.
- Mi az? - fordultam meg, és akkor megláttam. 

Megvan az az unalomig ismételt rész a TV-ből, amikor meglátsz valakit, miközben iszol és ijedtedben kiprüszkölöd az italt? Nos, engem máshogy neveltek, így volt bennem annyi tisztesség, hogy csak diszkréten félrenyeltem. De az, hogy eljövök Amerikába és anyámék még ide is követnek - nonszensz.

Meglehetősen furcsán mutattak az étkezdében, ami ekkor zsúfolásig volt tömve, körülöttük mégis egy másfél méteres körben nem állt senki. "Csak lazán" - gondoltam magamban és közben annak örültem, hogy mégsem döntöttem úgy, hogy ebéd előtt elszívok egy cigit. Tudom, 21 éves és önálló, de.... én még most is azt hiszem, hogy anyám nem tudja, hogy dohányzom.

Szóval ott álltak ők, nevelőapámat mindenki diszkréten és nagy ívben kikerülte (nem értettem soha, miért. Van humora, udvarias.... Talán a megjelenésében lesz valami) és amikor körülsandítottam, azt láttam, hogy a perui pasik - nagy fene mind - abbahagyták az evést és anyámra csorgatják a nyálukat. 

Na, gondoltam, ez már több a soknál. Egy másik kontinensre utaztam és anyám annyira hiányolta a napi telefonbeszélgetéseket, hogy nevelőapám inkább utánam hozta.

Hát nem imádnivalóak?

Az indonéz lány kemény dió. A ramadános cikkben már írtam róla és még mindig ő az egyik, akihez nagy türelem kell, de még így is sokszor van az az érzésem, hogy "jobb, ha csak elhiszem és nem keresek benne logikát az európai fejemmel".

A neve Nurmianti Hasibuan, de nem használnak családnevet, tehát Nurmianti. Anti-nak becézteti magát. A vallása muzulmán, a konzervatív fajtából. Nem szereti, ha megjelölik facebook-on, mert a barátai megvetik amiért nem hordja a kendőt és már attól vihogni kezd, ha ránézek. Ha kell, káromkodik angolul vagy németül, és már nem pirul el, ha elmegy előttünk egy pasi és én megdicsérem a testfelépítését, netán elmondom, mi jutott eszembe, de azért még mindig... szégyenlős. 

Azzal vicceltem vele egyik nap, hogy én jó férje lennék. Végülis mitől jó egy házastárs? Tisztelet, ez fontos - ebben egyet is értett velem. "Meg jó szex, és én tanulékony vagyok" - mondtam. A következő pillanatban már a kampusz másik oldalán lehetett, olyan gyorsan futott el. De később azért kiírta facebookra, hogy "Hadnagy Anna az új partnerem".

Az ázsai lányok havi 290 dollár apanázst kapnak az amerikai államtól, amit arra költenek, amire akarnak. Az indonéz lány hazaküldte, mert az apja beteg, az anyja meg ápolja, így nincs a családnak bevétele. Kedves dolog, persze, ha nem vesszük figyelembe, hogy az apja 14 éves korában elzavarta a háztól egy veszekedés alkalmával és azóta saját magát tartja el. Tudod, mikor küldeném én haza a pénzt, amit kemény tanulással szereztem meg ezek után... De ez egy olyan dolog, amit inkább csak elfogadok - és meghívom az indonéz lányt moziba, mert különben nem tudna eljönni velünk.

Azt nem tudja megmondani, mi a különbség barátság és szerelem között, de neki van a legnagyobb szíve az ázsiai lányok között és a legbarnább szeme, amit valaha is láttam. 

A következő Torah Na (ejtsd: Tora), burmai állampolgár és akkora tetoválás van a hátán, mint a két tenyerem. ( Mindig is azt tanultam, hogy a fontos infókkal kezdjem.) Egyébként meg death-metál zenekarban énekel és szép hangja van, amikor épp nem olyan hangokat ad ki, mint egy idült dohányos. 

A zenekar dobosa és gitárosa a pasija, akit ő nemes egyszerűséggel csak Sheep (bárány)-nak szólit. A pasi extrém módon agresszív, bár szerintem nekem az államig sem érhet fel. Ritkán fogják meg egymás kezét és még ritkábban csókolják meg egymást, arrafele ez nem szokás. Vallását tekintve keresztény, az anyjától kapta, az apja pedig buddhista. Fotózni és rajzolni tanul, de a szakiránya "vallások". Nem teológia, mert inkább a vallásokat hasonlítja össze és nem diskurál Istennel szabadidejében. Egyébként épp most kapott új piercinget a szája fölé és még szeretne párat. 

Amikor megkérdeztem, mi jut eszébe először, ha azt kérdezem tőle, Burma (Mianmar-nak nevezik mostanság) akkor azt válaszolta, a diktatúra. Burma ugyanis azóta Mianmar, amióta valamelyik idejével mit kezdeni nem tudó tábornok úgy gondolta, katonaállamot csinál belőle. 

Az élet most Mianmarban olyan lehet mint anno a szocialista Magyarországon. Azt nem tudom, mennyire van hiánygazdaság arrafele, de a burmai lány mesélte, hogy új autót például nem lehet látni, illetve ha igen, akkor azt is tudod, milyen körökben mozog az, aki vezeti.

Amerika nem preferált ebben a diktatúrában, így Torah, amikor beválasztották a programba, úgy jött ide, hogy először Vietnámba ment "bevásárolni", onnan pedig Amerikába. Ha Burmából próbált volna jönni, egyszerűen nem engedték volna el. 

Imádja a levest, különösen a zacskós levest (nálunk is van, öcséim hosszútésztás levesnek nevezik). Azt gondolom, én bírom a csípőset, indiain és jalapeno paprikás nachos-on edződtem, de ha a burmai lány csípős levesét eszem, keményen tartanom kell magam, hogy ne sírjak, miközben ő a legtermészetesebb arccal eszik. Ő volt az első, aki panaszkodott nyáron, hogy hányingere van az itteni kajától és levest akar enni.

Az amerikaiak becsületére legyen mondva, azóta van leves, csak a burmai lány még mindig nem találja elég csípősnek. A nyelve már biztos leégett, mert én azért ki szoktam osonni sírni, de legalábbis sűrűn törölgetem az orrom.

 Vannak ezek az ázsiai lányok, akikkel időm nagy részét töltöm és akiket mindenki úgy nevez "az ázsiai lányok" mert kicsik, mindenen nevetnek, húzott a szemük és fekete a hajuk. De milyen egy ázsai? Tényleg mindegyik imádja Hello Kitty-t és hülyén viselkedik? El tudod képzelni, milyen lehet az élet arra azon kívül amit a filmekben látsz? Igen? Csak azért mert én már kaptam a pofámra a sztereotip elképzeléseim miatt tőlük...

Szóval itt van a legelső, Mongólia. A neve Munguntuya Otgonjargal, ejtsd: Munguntuja Otgondzsárgátl de Mungunuu-nak becézteti magát. A spanyol óránk közös és amikor a tanár végigkérdezett mindenkit, milyen becenevet használnak, ő nagy bátran odavágta: Mungunuu.

"És van ennek valami rövidebb verziója?" kérdezte a tanárnő aggódó arccal. "Ez a rövid verzió" - biztosítottam. Szegény Mungunuu-t spanyolon nem sokszor szólítják fel... Egyébként ejteni Mungonó-nak kell, "O"-val is kéne írni csak "nem szeretem a nevemet O-val írni. Hülyén néz ki" - mondta egyszer.

Mellesleg ő az egyetlen az ázsiai és amerikai diákok közül, aki a nevemet helyesen ejti. A Hadnagy-részét is. 

Hogy milyen az élet Mongóliában? Olyan, mint Magyarországon, semmi, de semmi különbséget nem tudtam eddig felfedezni. Tényleg isznak kumiszt, ő különösen szereti, mert saját bevallása szerint "úgy rúgsz be tőle, hogy nem is érzed". Cirill betűkkel írnak, de a kiejtés különbözik minden földi nyelvtől. Azt mondják, a magyarban sok a mássalhangzó, mert még nem hallottak mongolt beszélni! És a közös szavak a magyarral... Mindig elhatározzuk, hogy megkeressük őket, de aztán elhalasztjuk az ügyet. 

Láttál már dokumentumfilmet Mongóliáról? Kis, piros pofijú gyerekekkel? Az Mongólia vidék-verziója. És ha a vidéki emberek a városba (Ulánbátor) költöznek, egy-két év után az arcuk elveszti ezt a rózsás színt, ha pedig a városiak költöznek vidékre, az arcuk piros lesz. De városinak lenni sokkal divatosabb, így a pirosítónak nincs nagy piaca Mongóliában. 

Mungunuu két dolgot utál: ha ázsiainak nevezem és azt mondom, hogy piros az arca. Mióta ezt megtudtam, nem is hívom másképp.

 Kedves Eszter!

A Vogue német kiadásának utolsó lapján a következő cikk található: "Fragen ohne Antworten" vagyis kérdések válasz nélkül. A kérdéseket mindig valami ismert ember találja ki, egy egész lapot megtöltenek és néha nevetségesek, néha elgondolkodtatóak. A megválaszolásuk az olvasót illeti meg. 

Nem akarok kedélyeket borzolni, de történt itt valami, ami arconcsapta az embereket. Nem tudom, Magyarországon mennyit hallotok Jaycee Lee Dugardról, de errefele az újságok meglepően gyorsan túljutottak rajta - bár azt gondolom, inkább azért, mert mindenki le van döbbenve, mint mert túltették magukat rajta. Az emberek lapulnak és nem mernek kérdezni. De senkinek nem kavarog ott a fejében milliónyi kérdés, amiről az újságok nem írtak? Mindenkinek tiszta minden?

Képzeld el, hogy mész az iskolába, mint minden reggel. Még alszol, most keltél fel fél órája. Meleg reggel van, egyike azoknak a nyári reggeleknek, amikor a levegő illatos, a napsütés izgalmas és előre megsúgja, hogy ma a tanárnő nem ad házit, ma a barátokkal leszel a játszótéren. Egész nap biciklizni fogsz, vagy a napon feküdni, vagy csak olvasni a kertben. Csak öt órát kell kibírnod addig, ha egy kicsit hamarabb elengednek, és miért ne engednének? Nemsokára itt a vakáció, mindenki ezt várja...

Képzeld el, hogy kinyitod a szemed és sötét van. Sötét, de egy kis napfény beszűrődik a deszkák között és meleg is van. Délután lehet. Lassan rádzuhannak az emlékek és a kiutat kezded keresni, egy meglazult deszka, egy ablak, amin keresztül a szomszédok megláthatnak, egy nyitva felejtett ajtó...bármi segíthetne, de nem találsz semmit. Magad vagy egy homályos fészerben és magad leszel a következő 18 évben. 

Vajon jól tartották? Érzett maga körül szeretet, ha nem az elrablójától, akkor a gyerekeitől? Megpróbált elszökni? Mikor adta fel, hogy kiszabadul valaha is? Vajon hiányzik neki az az élet, az a környezet, ahol több, mint az élete felét töltötte? A feleség féltékeny volt rá? Szánta, gyűlölte, megvetette vagy hálás volt neki? Szereti a gyerekeit? A gyerekei, akik nem jártak közösségben, nem szocializálódtak, milyen életet fognak élni ezután? Milyen életet fog élni Jaycee ezután? Milyen ítéletet kap az elrabló? Lesznek emberek, akik őszintén segíteni akarnak majd rajta? Akik reménykednek benne, hogy megváltozhat? Gyerekeiként tekintett a kislányokra? Őket is bántotta? Szeretett ő bárkit is? Szerette őt bárki is?

 Kedves Eszter!

Korábban már írtam arról, milyen problémákba ütközhet egy - a magyaroknak nem is annyira nehéz - név kiejtése itt Rochesterben. De vajon mi a helyzet a Budapest - Bukarest kérdéssel, vagy a "Magyarország még mindig a Szovjetunió tagja" felfogással?

"Ó, Magyarország! Mi is a fővárosa, Bukarest?"
Már a Nyóckerben is megmondták, amerikaiak számára a magyar főváros Bukarest, így a repülőn már eleve felkészültem rá, mennyit fogom tépni a szám erről. De nem! Az előadta magát párszor, mondjuk az esetek 15%-ában, hogy nem tudták, mi az a Magyarország, de aki tudta - és az pedig egy igen nagy többség,- az egyúttal azt is tudta, mi a fővárosa. Sőt, legyél büszke: nagyon sokan jártak is itt és imádták. Tudják, hogy a Szovjetunió felbomlott és hogy nem járunk lovon iskolába (bezzeg a mongol lánytól mindenki ezt kérdezi). Lehet a Wegman's-ben eredeti szegedi pirospaprikát kapni. Ha mesélek róla, csodálják a pálinkát, mert igazából nem nagyon isznak rövidet és a "60 fokos" kifejezést csak onnan ismerik, hogy ez az átlaghőmérséklet errefele (Fahrenheitben, ez 16 Celsiusnak felel meg).

What are you? Hungry?
Ettől viszont hülyét kapok. Két típus van: az egyik direkt poénkodik ezen, a másik tényleg "hungry"-nak ejti a "hungary"-t. A poénkodós része még a jobb, aki látta már a "na idefigyelj" arcomat (eredetileg felfedezte és gyakran alkalmazta B. Ottilia), az tudja, hogy ha meglátja, minden poénkodós behúzza a farkát. De mi van azokkal, akik őszintén hiszik, hogy a magyar és az éhes az angol nyelv ördögi tréfájából következően valóban ugyanaz?

Ilyenkor nincs mit tenni. Felveszem a legmagyarabb akcentusomat (amit egyébként ugyanaz, mint az orosz, de ebbe most ne menjünk bele) és jöhet a mehet: I am not hungry, but I am from Hungary! Ezen aztán elgondolkodnak - de lehet csak a kioktató hangnem és az elszánt magyar kiejtés rettenti őket el.

Sokszor ölel:
Anna

Kedves Eszter!

Remélem lassan, de biztosan javulsz, rég hallottam felőled. Kis kitérőként a Ramadán vitatott világából, mint gourmet, elmondom, mit tapasztaltam étteremfronton itt, Amerikában.

Azt gondolnád, a konyhák keverednek és ez igaz is. A sajnálatos csak az, hogy - amennyiben nem bevándorlók által üzemeltetett étterembe mész - minden étteremben ugyanazt az ízvilágot fogod találni, csak másképp nevezve. Engem az első sokk - hol máshol, mint - a menzán ért, hungarian gulash néven settenkedett a hátam mögé és csapott le. Képzelj el egy bolognai szószt (az a húsos a kettő közül :)) hozzáadott felkockázott paprikával és kicsit kevesebb paradicsommal: voilá, kész is a gulash, ahogy az amerikaiak azt hiszik... Mindenesetre finom volt, de azért a pörköltöt így meggyalázni...
Vacsora után megkerestem a szakácsot, kockáztatva, hogy ezután rendszeresen, gondos kezek által plántált hajszálakat fogok találni a tányéromon. "With all my respect" - nyitottam (mindig jó ezzel kezdeni, nem tudhatod, ki áll a másik oldalon), "a vacsora fantasztikus volt. Ugyanakkor megtenne egy dolgot? Ne nevezze ezt magyar gulyásnak, mert nem az." A mosoly még mindig ott volt az arcán. "Nem? Akkor ti hogy csináljátok?" Na ez Amerika: legalább tisztelik mások véleményét.

A Cheesecake Factory a legjobb étterem itt Pittsfordban, hallottam mindenkitől, ugyanakkor először akkor volt alkalmam kipróbálni, amikor a szüleim meglátogattak. (Jó sztori, majd egy következő postban elmondom). Anyám, ő az a típus, akinek nehéz megfelelni és a legjobb francia éttermekhez szokott. Pittsford legjobb hotelében szálltak meg, de amikor a reggeli omlettet szolgálták fel, anyám majdnem bement a konyhára elmagyarázni a séfnek, hogy is kell ezt igazán csinálni. "Na majd én megmutatom, hogy is kell ezt" - szokta mondani, körülbelül olyan hangon, mint ahogy a vasorrú bába mondhatta Juliskának, hogyan kell begyújtani a kemencébe. 

Szóval, Cheesecake Factory. A hely specialitása a sajttorta, mindenféle öntettel, ízesítésel, díszítéssel, már ránézek és cukorbeteg leszek. Kiültünk a teraszra, jött a pincérnő, mit iszunk. Európai buta fejjel a víz mellett döntöttünk. Jó, de MIT iszunk?

Na igen, a szóda. Egy rövid kitérőt szentelnem kell neki. Szóval itt, ha bemész bármilyen helyre enni, automatikusan kapsz egy pohár vizet ÉS az üdítőt, amit rendelsz. De olyan nincs, hogy vizet igyál, egyszerűen nem tartanak palackozott vizet. Van viszont "Soda", ami magyarul a "szénsavas üdítőnek" felel meg, de ez a minimum, amit fogyasztanod kell, azon a skálán, ahol a víz=-1, a "ma ünneplünk! a legdrágább pezsgőt!" pedig a 10.

Mindenesetre ott, a Cheesecake Factoryban ez még nem volt tiszta, így ragaszkodtunk a vízhez. Anyám mindig mentes, nem hűtött ásványvizet kér jég nélkül, és amikor kihozták a csapvizet, jéggel, összekaristolt műanyag pohárban, egy kicsit sírásra görbült a szája. Na igen, Amerikát nem neki találták ki...

Egyébként két szabály van, amit meg kell jegyezned és nem érhet meglepetés.
1.: ha indiait/ koreait/ magyart/ olaszt... stb. akarsz enni, olyan helyre menj, ahol nem amerikai a séf, hanem bevándorló. Hogy honnan ismered fel? Az összes bevándorló ott eszik...
2.: ha nem ilyen étteremben rendelsz, készülj fel az amerikai ízvilágra és méretekre. Az ízvilág olyan... nem mekis, az jobb. A tészta nem al dente, a mexikói nem csípős, a savanyított gyömbér édes és mindenhez jár french fries. De ugyanakkor nem gáz elvinni ami megmaradt, tehát menj el vacsorázni, aztán vidd magaddal haza a holnapi ebédedet.
+1, hogy tényleg boldogulj: a jatt itt 15-20% és a feltüntetett árakhoz hozzájön az adó. Tehát ha rendes akarsz lenni a jattal, nézd meg, mennyi az adó, és annak a dupláját add a pincérnek. ( Az adó maga nem sok. Mondjuk ha egy ital+egy fogás olyan 15 dolcsi, akkor az adó 2 dollár körül van.)

A haverom, Jake elvitt egy DogTown nevű kajáldába (downtown-nak hívják a belvárost minden amerikai városban), ahol hotdogokat kérhetsz, mindenféle ízesítéssel. New York hotdog Budapest utcáin? Soha többet! Olyan hotdogot ettem itt, az egyike volt a legjobb kulináris élményeimnek. Leírhatatlanul sok minden volt benne és leírhatatlanul finom volt! Ha egyszer Rochesterben jársz, mindenképp menj el oda.  

És egy meglepő dolog a végére. Lehet, Amerika elsőre ijesztőnek tűnik és hangzik, de tudod mit? Meg lehet szeretni. Amikor anyám hazament, azt gondoltam, imádni fogja Budapestet Amerika után. De amikor legutoljára beszéltünk, bevallotta, hogy hiányzik neki, dacára a hülye pincéreknek és a nehezen elfogadható konyhának. 

Legyén nyitott és ismerd meg Amerikát, 
ölel, 
Anna

Kedves Eszter!

A Ramadán szabályai egyszerűek. Nem ehetsz, nem ihatsz, nem dohányozhatsz, nem élhetsz nemi életet hajnal és alkonyat között. Ez akkor gázos, ha mondjuk a nyár közepére jön ki (az iszlám naptár rövidebb és a dátumok mindig tolódnak), mert nem elég, hogy megdöglesz az éhségtől, még a nap is aszal... Az egész arra megy ki, hogy átérezd, milyen szegénynek lenni, aminek van értelme, de felvet egy kérdést: hogy jön ide a szex? Nem tudsz enni és inni, mert nincs pénzed, ezt értem. De a szex? Kell itt lennie még valaminek a szegények megértése mellett...

Persze, most nem olyan könnyű, mintha télre jönne ki a Ramadán, de tűrhető. A nap már nem süt annyira, az igazat megvallva Rochesterben hűvösebb van, mint Budapesten. Pár fokkal, de az pont elég, hogy itt télen még essen a hó :) Szóval az időjárás nem tesz keresztbe.

A napos órák száma olyan 13 körül van, ennyi ideig nem ehetek, ihatok...stb. Még csak két napja tart, de már megvan a saját sorrendem: leginkább az evés hiányzik. Eddig próbáltam cselesen sokat aludni egészen délutánig, de holnap az első órám 10:30-tól van, így ez a technika nem fog működni.

A második a dohányzás. Tudom, hogy rossz szokás, a dohányzás öl, és egyébként is az ördögé, de azért kiakasztóan hiányzik. Persze, nem gyújtok rá annyiszor, mint Ramadán nélkül, mert ha a napi adagomat éjjel szívnám el, megfulladnék. Így feleannyit szívok és ez azért nagyon helyes dolog, nem?

Az ivás - vizet sem ihatsz - nem hiányzik meglepő módon. Azt gondoltam az elején, az lez a legnehezebb, de úgy tűnik, meglepően keveset ihattam, mert nem vészes. És végül a szex - hát ez eddig is ment, a Ramadán nem hozott változást ennek nélkülözésében.

Mielőtt értetlenek megkérdezik: "de akkor hogy maradsz életben?" elmondom, hogy mindezeket a tiltott gyümölcsöket élvezheted amíg sötét van. Anti, az indonéz lány azt tanácsolta, egyek napkelte előtt, akkor nem vészes annyira a koplalás, amíg fent van a nap. Igazából szerinte már akkor is lehet enni/inni, amikor az ég és a nap vörös lesz - tehát naplementekor, ami a következők szerint alakul mostanság.

Szóval eddig megy, bár nagyon éhes vagyok. De most 6 óra van, tehát két óra múlva jön a pihenés. Kicsit olyan feeling, mintha vámpír lennél - vagy partyface. 

Számolva a perceket ölel:

Anna

 Kedves Eszter!

Bár a lányok ázsiaiak, meglepő módon az indonéz lány az egyetlen muszlim - a mongol és a burmai keresztény, a laoszi buddhista. Alapvetően egyébként ez nem látszik meg az élethez való hozzáállásukon, úgy értem, nem azért tesznek bármit is, mert a vallásuk készteti őket.

Kivétel ez alól a Ramadán, ami péntek este keződött, és ami engem is magával rántott, magyarázat lásd lejjebb.

Az indonéz lány egy ideje már furcsán viselkedett. Nem járt órára, nem lehetett látni soha, a közös programokat lemondta. A többiek próbáltak vele beszélni, de nem mondta el, mi bántja. Egyszer, mikor a futópályán voltam, láttam elmenni a kampuszról. Utánarohantam megkérdezni, van-e valami baj, de nem igazán akart válaszolni. Másnap ebédnél elkaptam: "Nézd, látom, hogy bajod van, mindenki látja. Tudom, hogy a Te kultúrádban nem beszélnél arról, ami bánt és senki nem hallgatna meg, de én nem onnan vagyok. Nem tudom, mi zavar, de biztos nem foglak megvetni érte és nem tudom elmondani senkinek, hiszen nem ismerek senkit se itt, se Indonéziában. Szóval?"

Kiderült, hogy a kendő viselése, illetve nem viselése zavarja. Otthon hordania kellett, minden lány hordja, de mióta itt van, nem teszi és ezért a barátai megvetik. Na itt kezdődik nekem a kulturális szakadék! Miért vetsz meg valakit azért mert nem hord egy kényelmetlen és csak a nők számára kötelező ruhadarabot? Alapból, ha a barátod vagyok, tűzbe megyek érted bármiért, nem vetlek meg soha. Hol itt a tolerancia?

Aztán itt van a Ramadán. Kemény egy hónap, az, aki követi gyakorlatilag ki van golyózva minden társasági eseményből, mert valljuk be, ha külön óráitok vannak, az egyetlen amit közösen tesztek, a kajálás. Szegény lány nem találja a helyét se otthon, se itt. És akkor képzeld el, milyen lesz neki visszamenni és újra felvenni a kendőt!

A kulturális sokk nem akkor ér, amikor megérkezel, hanem amikor hazamész.

A megoldás valamennyire kézenfekvő volt. Nem az a nagy kunszt, meghallgatni valakit, hanem mellette lenni az egyedüllétben: én is végigcsinálom a Ramadánt. Persze, a céljaink kicsit eltérnek: az indonéz lány a túlvilági üdvéért koplal - én pedig azért, hogy itt, ebben az országban boldog legyen kicsit.

Rántott húst hallucinálva üdvözöl: 

Anna

P.s.: Összeteheted a kezed, hogy nem kell minden évben koplalnod, higgy nekem.

 Kedves Eszter!

A diákok összetétele elég változatos itt Nazarethben. Azt kell mondjam, a tanulók mondjuk 60%-a angol anyanyelvű, de majdnem ugyanannyian vannak diákok, akik más országból származnak, de itt tanulnak illetve olyanok, mint én, akik csak egy-két szemesztert töltenek el Amerikában.

Az együttélés nem könnyű. Rengeteg türelem kell, hogy először gondolkodj és utána cselekedj, mert ami neked természetes, az másnak nem, és fordítva. Egy példa: az ázsiai lányokkal elmentünk úszni. Női öltöző, nincs senki más, csak mi négyen, nekiálltam átöltözni. A melltartómat vettem le éppen, amikor az indonéz és burmai lány elkezdett sikoltozni és elrohantak az öltöző másik sarkába. A mongol lány egy kicsit elpirulva fixírozott valami nagyon fontosat a sarokban és közölte, hogy ne aggódjak, ő nem látott semmit.

Szóval látod? Ami a magyaroknak hétköznapi, itt mondjuk épp a női öltöző (bár egyesek sosem fognak kinőni a "megláttam a cicidet és most sikítok egyet" életérzésből) az egy indonéznak a halál. Visszatérve a szorihoz, a csajok bezárkóztak a WC-be átöltözni. mikor kijöttek - ezt figyeld: - volt rajtuk egy térdig érő gatya, meg egy ujjatlan top. Innentől nem nekem kell a türelem, hanem az úszómesternek, hogy beengedje a medencébe őket utcai ruhában...

Amikor már kezdtük megismerni egymást, rákérdeztem, hogy amúgy hogy állnak a párkapcsolati témával, mint olyannal. Itt derül ki igazán, hogy a mongolok abszolút olyanok, mint a magyarok: a mongol lány olyan párkapcsolatról számolt be, ami magyar mércével átlagosnak mondható. A burmai lánynak van pasija, még soha nem csókolták meg egymást és kézenfogva is ritkán járnak, de azért a hátára tetoválta a pasi nevét. Az indonéz lány nem is igazán tudta megnevezni, mi a különbség barátság és párkapcsolat között, mert ugyan volt barátja, de azon kívül, hogy többet beszéltek, mint más barátokkal, nem történt semmi. Se kézfogás, de egy gyomorremegős, tenyérizzadós puszi az arcra. A laoszi lány nem volt ott a faggatás idején, ezúttal megmenekült.

Persze a kulturális szakadék néha veszélyes lehet. A múltkor a teraszon ittunk a spanyol fiúval és másokkal, amikor valamin kitört a balhé. Bírom a spanyol fiút, mert arany szíve van, és mert lehet vele vitázni - tudod, az a fajta vita, amikor a végén csak isztok egymás egészségére és nevettek az egészen. Szóval, most is vitáztunk, a többiek néztek minket mosolyogva, amikor a spanyol fiú elkövetett egy nagy hibát: lekurvázott. 

Ő persze ezt pont annyira gondolta komolyan, mint amikor mi elküldünk valakit a fenébe, de ha az afgán fiú nem kapja el a kezem, a spanyol fiún demonstráltam volna, hogyan kell tökéletes pofont adni. Néha nem lehet előbb gondolkodni és utána cselekedni.

Higgadt és tiszta fejjel üdvözöl: 

Anna

 Kedves Eszter!

Amikor véget ért az ALI - American Language Institute program, és mindenki hazament, nekem ideiglenes új helyre kellett költöznöm (ezt azt jelenti, kaptam egy saját házat két hétre, bocsi). A háznak hatalmas ebédlője és konyhája van, így kézenfekvő volt, hogy a néhágy itt maradttal és a másik lakóval, egy spanyol fiúval közös, mindenki-főz-valamit partit rendezzünk. Pár nappal később a facebookon szörfölve ezt találtam:

"hey ... we are cooking in Ornor's new house now,, :( it's not fun at all... wish you're here ... don't forget to write me" 

Ornor. Azt gondolom, a szüleim azért beleválasztottak anno a névadáskor, és az ANNA egy nemzetközileg kiejthető, megérthető név. Azért ez fájt.

Szóval, a többi nemzet szülötte így birkózik meg a nevemmel:

Laosz - Ornor (érdekes, amikor kiejti, nem tűnik ilyen hosszúnak)

Törökország - Hana (ejtsd: Áná)

Mongólia - Anna Hadnagy (abszolút nyertes, tökéletes kiejtéssel)

Spanyolország - Ana (ejtsd: Áná)

USA - Anna (kiejtések teljes tárháza: az ügyesebbje már közelít az Annához, a többi csak egy gyengécske Enát ereszt meg)

Irán/Afganisztán - Anna (kiejtés szerint második hely Aana-val)

és végül Indonézia - Anna (ejtsd: Óhnnna).

Ezekután kezdem úgy érezni, azé lesz a fele királyságom, aki ki tudja mondani a nevem rendesen. Ezt a könnyen olvasható, minden nyelven jelenlévő, egyébként is palindrom szót. De azért egy ici-pici kis elégtételt magaménak érezhetek: káromkodni mindegyik tökéletesen tud magyarul.

Büszkén leírva a nevemet a levél végére, sokszor ölellek: Hadnagy Anna

Kedves Eszter!/Dear Eszter!

Rég nem írtam neked, sajnálom, a hallgatásom oka a temérdek teendő itt Nazarethben. De ezt bepótolandó, készítettem videót a török cserepartnerek "utolsó vacsorájáról". Remélem, tetszeni fog, és ígérem, többet nem maradok ennyi ideig csendben. 

It's been a long time I didn't write you, but the reason of my silence are the many tasks at Nazareth College. Even though, I made a video from the farewell reception of the turkish students. Hope, you will like it and I promise: there won't be silence like this any more.

Güle güle/See-ya/Üdv: Anna

Kedves Eszter!

Soha nem voltam kollégiumban, leszámítva azt a pár napot, amikor osztálykirándultunk Pécsett és kollégiumban aludtunk. Tibor azt mondta, most majd emberséget tanulok, de ez katasztrófa. Vagy én vagyok ennyire elkényeztetett? 

Lehet, de ez az ágy kiakasztó. Először is, egy emeletes ágy lefűrészelt felső része, így sokkal magasabban van, mint ahogy ágynak illik lennie. Egyszerűen olyan érzésem van, mintha emelvényen aludnék. Na meg az ágynemű. Éjjel, amikor megjöttem kaptam két lepedőt, egyet a matracra, egyet meg takarónak. Persze, gondoltam, ilyet csinálnak Görögországban is: olyan meleg van éjjel, hogy csak egy lepedőt adnak takarónak, de itt éjjel kb. 12 fok van! Ráadásul a lepedő vérfoltos volt, a párna pedig büdös dohszagú. Az eredeti Szex és New York könyv szerint amikor Carrie megérkezett New Yorkba, annyira nem volt pénze, hogy egy matracon aludt és az egyetlen bundájával takarózott. De az legalább egy bunda volt, én meg úgy érzem magam, mintha egy hulla feküdt volna az ágyamban egy hétig!

Két napig bírtam, aztán elmentem a TJ Maxx-be venni takarót és hozzá való huzatot is - mindkettőt 15 dollárért. Amikor hazahoztam, kiderült, hogy amit én takarónak néztem, az valami extra bélelt matrachuzat, a gumis verzió. Visszamentem és szereztem takarót, a biztonság kedvéért magammal vittem egy amerikai gyereket, hogy ne válasszak félre megint. Amikor hazajöttünk, fel akartam húzni a huzatot a takaróra - kiderült, hogy két darab lepedő az ágyra. Az amerikai felvilágosított, hogy ők csak berakják mosni a mosógépbe a takarót, ha már nagyon koszos. 

Ez szép. Ki vannak akadva, ha valaki nem mosakszik naponta, de akkor mégis, mossam rongyosra a takarót? Hello, Európában már feltalálták a huzatot!

Mindenre elszántan üdvözöl Téged:

Anna

Kedves Eszter!

Van az angolban egy kifejezés: "dirt cheap", ami magyarul a nevetségesen olcsónak felel meg.

Mielőtt kiutaztam, többen figyelmeztettek: ez az a hely, ahova csak fél bőrönddel szabad kijönni, annyi mindent fogok venni és hazavinni. Ja, hát voltam már sok helyen, nagy meglepetés nem érhet. Aztán az amerikaiak elvittek a közeli "shopping centerbe" és az első megdöbbenés után kicsit leültem sírni. Tudod, én gyakorlatilag minden terméknek ismerem az árát Magyarországon, egy cipő 40.000 az Alberto Zagoban, egy póló 12.000 a Mangoban, egy fürdőruha szett 6.000 a New Yorkerben. De az ember mindig elbizonytalanodik egy kicsit, ha új ellenféllel találja szemben magát.

Szóval, az új ellenfél esetemben a Wegman's (itt főleg kaja van) és a TJ Maxx (itt minden más). A Wegman's olyan, mint Magyarországon a Culinaris - különleges és minőségi ételek vannak, sajtok, gyümölcs és zöldség, kenyerek, készételek is. Csak az egész Wegman's akkora, mint egy Tesco! 

Pár nap vásárlás és árnézegetés után azt mondom, a mindennapi ételek drágák, minden más olcsó. Egy doboz Orbit rágó - 1.19 dollár (a dollár most olyan 200 forint körül van), egy OPI körömlakk - 8.5 dollár (az mondjuk pont 1200 forint, tehát 6 dollár Magyarországon). Egy doboz calcium - 3 dollár. Egy kiló szőlő - 3 dollár. (Egyébként ami a gyömölcsöt és zöldséget illeti, vannak fenntartásaim. Mindenre ki van írva, hogy "home grown" de az avokádó darabja fél kiló, a szőlő magtalan és ízetlen, a paradicsom meg akkora, mint a két öklöm összerakva.) De a választék - olyat még nem láttam sehol.

A TJ Maxx minden mást árul: ruhákat, cipőket, egy kevés elekrotechnikai cikket és sok olyat, amit eszedbe se jutna venni addig, amig nem költözöl új helyre (higgy nekem, másodjára csinálom ezt). Minden árcetlin két ár van - egy az eredeti, amit a gyártó kínál, és egy, amiért a TJ Maxxban veheted meg a cuccot. Nem tudom, ez is olyan kamu sale, amit a Mango szokott csinálni, de igazából nem is érdekel. A lényeg, hogy kurva keveset fizetek. (A Mango így csinálja: van egy póló, eredeti ára 10.000. Ráragasztanak egy matricát, ráírják áthúzva azt, hogy 13.000, alá nagybetűkkel, hogy 25% sale - 10.000 forint és kész is a csalás! Nézd meg, tényleg így van.) Szóval, a TJ Maxxban vettem Ralph Lauren márkájú törülközőt például, bár nem tudom, mióta készít Ralph Lauren törülközőt és főleg mióta 10 dollárért. Vettem Nike zoknikat, 3 darab 6 dollár. Vettem felsőket, olyan 10-15 dollár közti áron (az ugye 2-3000 forint). És lehet, hogy gagyi kínai felsők, bár a bevarrt címke szerint a márkájuk amerikai, pl.: H.I.P - happening in the present, vagy Outlaw U.S.A vagy Pretty Good, a lényeg, hogy jól néz ki és jól áll!

Persze, van ami nem változik. A ruhákat mind a Junior részlegen vettem. Nagy nehezen kitaláltam, hogy az én méretem 2 és 4 között mozog. A női méretezés 2- 16-ig megy, de 2, 4-es csak elvétve akad a női osztályon. Azért meg kell mondjam, jó érzés!

Szeretettel ölel: Anna

Kedves Eszter!

A nyári tanfolyamra meglepően sokan érkeztek. Vannak itt törökök, magyarok, egy spanyol fiú, olaszok, peruiak, mongolok, chileiek... És mindenki tud angolul! Nem mondom, kicsit nehéz megérteni mondjuk egy perui akcentust, de a magyar sem lehet jobb. Ugyanakkor vannak súrlódások is, inkább a viselkedésből, mint a nyelvből kifolyólag.

Éjjel érkeztünk meg, 16 óra utazás után. Gyakorlatilag ahhoz volt már csak erőm, hogy behúzzam a bőröndöt a szobába - szerencsére egyedül vagyok egy szobában - majd fogat mossak a fürdőben. Amikor lekapcsoltam a villanyt, akkor vettem észre, hogy még egy szoba van az enyém mellett, de úgy tűnt, még nem költözött be senki. Legalább nem kell megosztani a fürdőt addig mással. Persze - gondoltam - ha már itt egy másik szoba, mért ne cserélném le a sajátommal, ha jobb a berendezése vagy a felosztása. Senkit nem fog érdekelni.

Kicsit nagyobb erővel sikerült kicsapni az ajtót, mint szerettem volna és a karkötőt a szekrényen már csak későn láttam meg. Az ágyon ülő, pizsamás lány pár pillanatig meglepetten bámult rám, miközben én azon gondolkodtam, vajon mennyire hangosan beszélhettem magamban, miközben kipakoltam. Semmi probléma, majd azt mondom, csak be akartam köszönni - ezt biztos elhiszi.

Egy másik magyar fiú mesélte, hogy az ő első éjjele is emlékezetes volt. Hasonlóan hozzám, csak bedőlni volt ereje az ágyba, de velem ellentétben az ő szobájában egy másik ágy is volt - üresen. Valaki még be fog költözni. Szóval, a fiú bedőlt az ágyba, kellett neki vagy 3-4 másodperc, amíg elaludt, majd arra ébredt, hogy egy pasas, nevezzük Rodrigónak, bemegy a szobájába, felkapcsolja a villanyt és elkezd angolul, de spanyol szavakkal tarkítva magyarázni neki.

Namost, ha egy üvöltő dél-amerikai áll az ágyad mellett, és mondjuk most ébredtél, nem biztos, hogy bármi frappánsat oda tudsz vetni, főleg nem angolul. Emberünk is a békésebb megoldást választotta, mivel nem akart verekedést: befordult a fal felé. Azóta egy kicsit minden magyar kerüli Rodrigót. 

A mongolok aranyosak. Még nekem is az államig érnek és csak nevetni mernek, azt is egymás között. Az egyik lány mesélte, hogy hittant tanul, a világ különböző vallásait veti össze, egyébként 20 éves és ez az első külföldi útja. Hát, nem aprózza el.

A peruiak folyamatosan a chileiekkel veszekednek. A chileiek ki vannak akadva, ha töröknek nézik őket. A törökök vidámak és barátságosak: amikor az olasz lányok megérkeztek, a török fiúk annyira megörültek nekik, hogy az amerikaiaknak kellett leállítaniuk az "ismerkedést". Mindenesetre az olasz lányok nem estek kétségbe és továbbra is minden este más pasit szédítenek.

Ma ebédnél egy röpke incidens erejéig a peruiak feladták jó szokásukat és nem a chileieket szidták. Annyira nevetgéltek valamin, hogy odaálltam meghallgatni, miről van szó. Kiderült, hogy Rodrigó mesélte el az ő első éjszakáját, a többiek pedig azon fulladoztak.

Ugyanis a peruiak már előttünk pár nappal becuccoltak és aznap, amikor mi érkeztünk, elmentek felfedezni a várost. Csak késő éjjel értek vissza ők is, elköszöntek egymástól és elmentek lefeküdni. Rodrigó is bement a szobájába, felkapcsolta a villanyt, és akkor realizálódott benne, hogy nyilván a magyarok megérkeztek, ugyanis azt kellett tapasztalnia, hogy valaki abban az ágyban fekszik, amit ő az utóbbi napokban magáénak nevezett. Az enyhén spanyol akcentusú angoljával persze felvetette a különös idegennek, hogy esetleg a párnáját megkaphatná-e, de mivel a válasz csak egy horkantás volt, lekapcsolta a villanyt és befeküdt a másik ágyba.

Azóta Rodrigó, aki egyébként félénkebb, mint a mongol lányok, kicsit kerüli a magyar fiút. Amikor ezt elmeséltem többieknek, még a máskor kimért indonéz lány is görnyedezett a röhögéstől. 

Ölel: Anna